Merre az előre és merre a hátra

Nyolc nap múlva itt az új ezredév, és itt a XXI. század azok számára, akik valamilyen módon a keresztény időszámítást követik. Nem lesz tűzijáték, nem lesz világ körüli közvetítés, csak itt-ott, egyeseknél és a közösségekben meggyullad egy gyertya egy zöld koszorún. Békésnek látszik a Föld, noha gyilkosságokkal árasztják el szobáinkat a hang- és kép-adóvevők. Mi pedig arra törekszünk, hogy ezeket a híreket mindenki és minél előbb megtudja.
Hivatalosan is elkezdődik a karácsonyi hajsza: akin még van egy darab ép bőrfelület, az utolsó erejével harcbaszáll.
Akit nem izgat a marha-kergekór, az egy darab marhahúsért, aki akcióban 15%-kal olcsóbban látja az anyagot, az máris ott terem, hogy megvegye. (Majd a szomszédban leértékelés nélkül olcsóbban látja a kirakatban: ekkor üti meg a Guttmann és emlékezik visza, hogy nem tanulta meg annak idején, hogy a százalékszámítás relatív, az ár abszolút.)
Magam is harcba szállok a békémért: hol van már a békességszerzés reménye, hogy másnak, aktívan szerezzek békét! Amikor anélkül egy emberfajta sem nevezhető meg, hogy kézigránátok ne robbannának körülötte? Amikor már a jelképeket sem szabad használni, mert "az túl szabadszájú", helyette szürrealizmust mondunk, mert az előkelőbb, meg kevesebben is értik. Hogy igaz-e, az igazán mellékes! Szegény Ady! Félve dadogom gyermekeimnek, hogy az úton a szél felkavarta a vörös leveleket, és nekem eszembe jutott a "Párisba tegnap beszökött az Ősz". Nem lesz baj belőle?
Hol kezdjem az új évet? Mi lesz, ha a karácsonyi égősort rejtő ablakokat, mivel hétágú a gyertyasor, kövek fogják bezúzni? Esetleg egy "amatőr művész" fehér szórófestékkel kíván emléket állítani ennek az adventnek.
Nincs több kibúvó, elkezdődik az új korszak, és ugyanaz az ember ugyanúgy csinálja tovább. Én még lehetek más, mert akarok más lenni és Te is lehetsz, mert olvastad ezt. "Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán " - forog tovább fejemben Ady, miközben félrehúzódom egy december-közeli kopasz ág suhintása elől.
- DI -