A kulturális és művészeti "uborkaszezon", melyet olyan hatásosan utánoz le az élet a gazdasági mutatók tendenciáját követve, január-februárban Sopronba is beköszöntött. A polgároknak nem nagyon marad más hátra, mint a fáradtságot a hétvégén egy-egy pohár forralt bor és a meleg cserépkályha, esetleg barátok társaságában kipihenni. Ha az általánosan követett és ugyancsak a gazdasági pangás kiváltotta pótszilveszterekre és erőteljesen megcsúszott farsangokkal szemben még a Hamvazószerdával induló Nagyböjt kívánalmait is figyelembe vesszük, bizony nem sok rendezvény szerepel a programokat ajánló brossúrákban sem.

Ezért is öröm ez a kiállítás, mely a formák keltette benyomásokon túl elgondolkodásra késztet.

A falakon sorakozó linó-metszetek fekete-fehérjében jól érvényesül a technika adta korlátokon belül az az erőteljes dinamizmus, ami nyilvánvalóan az alkotó sajátja. Kicsit zavaróan hat ugyan a pozitiv-negatív formák érvényesületlensége, következetlensége, de mindez a képi kompozíció egységessége, komponálási szempontjainak tett engedményként kevéssé rontja az összhatást. Számomra kicsit nehezebben érthetőnek bizonyult az, hogy a megvalósítás során nem nőtt a témaválasztás általános szempontjai fölé az a hangsúly, mely a sajátnak tartottat az érdeklődési körhöz tartozótól elválasztotta volna. Így az egyébként is spirituális vákuumként emlegetett mese-mítosz-vallás-hiedelem-történelmi szemlélet együttese nem válik kellőképpen szét és többnyire megmarad az egyéni vélemény nélküli ábrázolásnál. Noha jól kivehetően érezzük az egységes, foszlányokból és töredezett formaegyüttesekből áradó humort és iróniát, mégis az egész strukturáltságával, és éppen ezért a kiállítás egység-érzetével kicsit adós marad a szerző a nagyon erőteljes és formailag is jó megvalósítás ellenére. Az egyszerűbb és felépítésében jobban áttekinthető művek pl. Örökség jobban szolgálják a művészi közvetítés szerepét. A színes nyomatokból hiányzik a fekete-fehér művek ereje, ebből is látszik, hogy Szepessy Béla elsősorban grafikusművész.

Bármennyire is szép és nemes dolog a művészet ilyetén módon való pártolása, az első hét után végigtekintve a képek állapotán - az elektromos fűtés és a helyiség meglepően jó temperáltsága ellenére - számos felpúposodás és felszíni egyenetlenség jelzi, hogy a képek bizony "megszívták magukat". A cikk írója nem ismeri ennek megoldási lehetőségét, de szereti ezeket a képeket annyira, hogy féltse is állagukat.
És még egy apróság. Annak ellenére, hogy ismerni vélem a művészek anyagi lehetőségeit és a képek interpretálása támasztotta anyagi követelményeket is, sajnálom, hogy ezek a tartalmas és elgondolkoztató művek nem egy szakmailag és a mai kor adta keretezési lehetőségek kihasználásával kerültek a kiállítóterem falára.

A kiállítás február 28-ig tekinthető meg a Tornygalériában, Sopronban, a Szent György utca 14. sz. alatt.