A lehetőség benne volt, Szemerédi László megtalálta

Különös történet Sopronban. Iskolák szűnnek meg, alakulnak át, jutnak egészen más funkcióhoz, miközben az ellenkezőjére is van példa. A Jégverem utcai volt Konvent Iskola épülete megújult, és egy élő tanítás mindenki által élvezhető formába öntött hordozójává, színhelyévé vált.
Minden "felhajtás" nélkül megnyílt mint galéria, és ami még fontosabb: látogatható minden nap 10-17 óráig. Az épület, maga keveset változott, "csak" azzal lett egészen más, hogy száznál több, ma már csaknem inkább a klasszikushoz, mintsem a szó jelenlegi formájában használt "absztrakt, modern" stílushoz tartozó kortárs alkotás látható a falakon.

Kortárs? Szemerédi Lászlónak, a középkorú mérnök-tanár-esztétának mindenestre azok, bár többen nem élnek már közülük. Azok a jelen cikk írójának is, de a fiatalok már habozás nélkül legalább a felét klasszikusnak mondanák.
Az "élő" tárlatvezetés során megismerjük a gyűjtemény kalandos életét, a kanyarokkal tűzdelt, nem zökkenőmentes sorsot, amíg egy évi kemény munka után feleségével a felújított épületet használatba vehették.

Ha valahol, akkor itt szemtanúi lehetünk annak, hogy egy "megbízható" ízlésvilág miképpen formálja élménnyé a képegyüttest annak feldolgozása, csoportosítása révén. Egy olyan "tanáros", levetkőzhetetlen élet kínálja kincseit a látogatónak, mely élőben tartalmazza mindazt, aminek jórésze már csak könyvben, albumokban, vagy (még) azokban sem található.
A puritán épület megtartva jellegét titokzatos módon mégis életre kelti a volt osztálytermek nyújtott, hatalmas felületeivel a képeket. Az impozáns tereket pedig Szemerédi László és felesége kihasználják, hogy ezeken belül intim sarkokat, egy-egy hangulat-, szín- és formaegyüttest tükröző képcsoportot külön is felkínáljanak az érdeklődőnek, aki így "belecsöppen" a korba, mely még nincs olyan messze, mely valamiképpen mégis mai létünk forrása.

Didaktikus módon történik már termenként is a képek csoportosítása: a földszinten többnyire az ötvenes-hatvanas évek, míg az emeleten az expresszív jellegű, de főleg a formákhoz kötött művészet képviselőinek műveit mutatják be. Névsor szerint, csak önkényes válogatásképpen a több, mint ötven festő közül: Bakallár József, Bartha László, Gerzson Pál, Gyémánt László, Haraszty István, Hincz Gyula, Kádár György, Klimó Károly, Nádler István, Mazzag István, Pleidell János, Somos Miklós, Szabó Zoltán, Szemadám György, Szikora Tamás, Szurcsik János, Urbán György.
Külön érdekessége az épületnek a panoráma, mely az épület ablakaiból, mintegy menet közben, elénk tárul. A belváros toronyegyüttese, a Szentlélek Templom különleges, csúcsos tetőszerkezetének a látogató elől eddig rejtett része, a városplébánia - megannyi új látószög a Sopron szépségét gyűjtőknek.

Szemerédi László többfunkciós létesítménynek szánja a galériaként felújított iskolát: más művészeti események, színházi, kulturális események, életműkiállítások kínálkozó alkalmát, valamiféle centrumot lát benne lehetőségként, melyet Sopron megfelelő megbecsüléssel, nagy haszonnal kamatoztathat a tanító-nevelő funkciót így is továbbvívő iskolában.

szöveg és fotó -DI -