nem divatot, irányzatot, hanem értékrendet képviselnek

A 30 éves Kaláka és a 25 éves Szélkiáltó "verséneklő" együttesek közös hangversenye a tőlük megszokott formában és stílusban vonultatta fel az utóbbi évtizedek " zenébe csomagolt" verseinek termését. Az előadáson József Attila, Ady Endre, Weöres Sándor, Kányádi Sándor megzenésített versei mellett a Walesi bárdok és a Robert Burns költeményére írt Vidám koldusok kantáta is elhangzott.
A hallgató megbizonyosodhatott arról, hogy az igazi költészet egyik fő jellemzője, hogy ahhoz muzsika társítható. A két jubiláló együttest hallgatva újból tanúi lehettünk annak, ahogyan a költészetre rátalálnak a tőle elválaszthatatlan dallamok.

Aki Sopronban a két együttesre kíváncsi volt, az természetesnek vette, hogy itt nem egy önmagát ünneplő, nosztalgiázó fényeffektusos, flitteres előadás fogadja. Az együttesek a zenét és a költészetet a közönséggel, és régebbi tagjaikkal - Dabasi Péterrel, Huzella Péterrel, Mikó Istvánnal, T. Horváth Józseffel, Ferencz Évával és Zsurzs Katival - együtt ünnepelték.
- Egy együttes megalakulásához elég a közös zenei anyanyelv, az azonos értékrend, az együttdolgozni tudás - vallja Gryllus Dániel -, míg a hosszú távú együttműködés, mint minden más kapcsolat olyan emberi tényezőkön múlik, mint a tolerancia, az önirónia, a megbocsátani tudás képessége.

A közös műsor hangulata is azt bizonyítja, hogy a két együttes tagjait a műfaj hordozta értékrend következetes képviseletében, a rokoniakhoz hasonló kapcsolatok kötik össze: a kezdetek óta ismerik, értik és szeretik egymást.
Ők nem divatot, irányzatot, hanem értékrendet képviselnek.
A Kaláka 30 és a Szélkiáló 25 évében benne van a versek kiválasztásához szükséges szépérzék és bátorság, a megzenésítésükhöz szükséges tehetség, az előadásukhoz nélkülözhetetlen művészi kvalitás és nem utolsó sorban a mindent mozgató küldetéstudat.

Szöveg és fotó: Tóth Éva