CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Műhelymunkák, mesterművek(?), kísérletek...

Műhelymunkák, mesterművek(?), kísérletek...
A Soproni Képes Céh kiállítása

November 18-án d.u. nyílt meg a Soproni Festőteremben a Soproni Képes Céh tagjai és meghívottjainak kiállítása, melyen nemcsak késznek tartott munkáikat, de vázlataikat is bemutatják a nézőknek.


A kiállítás invitáló szövege kísérletekről, a néző beavatásáról szól. Ha nem lettünk volna már szenvedő alanyai az ilyen típusú beavatásoknak, nagymesterségtől a lovagrendekig és ingatlanvásárlástól a hitelezésig, biztos, hogy jobb "alapszájízzel" mentünk volna a megnyitóra.


Nagy mesterek kiállításainál is már többször megírtam, és véleményem most sem változott: a festő nagy hibája, ha munkáit időről-időre nem selejtezi. Igaz, hogy ezt a kellemetlen munkát előbb-utóbb elvégzi az idő maga és a múzeumok látogatója (ha kiállítására egyáltalán sor kerül). Ez azonban már nem ugyanaz! Megírtam azt is, hogy a kiállító művész pucér, és a vázlatok, előtanulmányok szinte már a bőrét rántják le a meztelenségben, a koponyáját lékelik, az agyába engednek betekintést. Nem mindig jó! Persze van a mai művészetnek egyfajta botránkoztató válfaja, melynek éppen ez a célja, ennek a meghökkentésnek az előidézése.


Vannak persze héják és egyéb ragadozókhoz hasonlatos látogatók, akik - tetszik, nem tetszik - lopnak. Vázlatokat, előtanulmányokat, a művészek emberségének és gondolkodásmódjának a bizonyítékait. Mert ezek a művek inkább arra jók, hogy ilyen irányú felvilágosítást nyerjünk: a művek születése folyamatának belsőleg alkotott képét asszisztálják, segítik. Nagy hiba és lekezelése az alkotónak, ha a néző selejtez. Egyúttal ugyanis kiábrándul. Az "emberi szintre" csúszott mesterrel pedig már nem tud mit kezdeni. Hányszor éljük át ezt természetes és mesterséges alkalmanként, valahogyan így: "Ha ezt tudom, dehogy...", és a pontok helyére a megfelelő szöveg írandó!
Van talán egy kivétel, de ez is csak korlátozottan, azokra érvényes, akik a barokk-rokokó festészet 12 m2-nél nagyobb vásznai előtt csak szédülnek, de gyönyört nem éreznek. Ezek vázlatai fantasztikusan modernek, vonalasak, bármely normális zsűri bevehetné őket egy mai grafikai kiállítás anyagába, ugyanígy a színes kréta-vázlatokat, az ónnal rajzolt skicceket és a szürke papírra fehér fedőfestékkel alkotott miniatűr gyönyörűségeket. F. Boucher-ről olvastam, hogy elsőként, a Párizsi Szalonon nemcsak festményeit, hanem rajzait, vázlatait is kiállította. Ezzel szándékozta növelni ezen műfajok rangját. Elnézve műveit, hadd véljem úgy a gondolat szabadságával élve, hogy elsőként látta meg az értéket a vázlatokban a kész művel szemben. Hogy a kész "mesterműveit" ezek után nem semmisítette meg? Emberek vagyunk, kérem, és bizonyos elvárások korában élünk és éltünk mindig is.


Akik a gyakorlatban művelik a művészetek ezen ágait, nagyon jól ismerik az érzést: egyrészről késztetést a munka teljességére, másrészről a gyakorlatban bevált szükségletet, hogy közben meg-megálljanak, teret és időt hagyva a műnek, hogy "érjen bennük". Lehet, hogy egy ecsetvonás nem sok, már annyit sem szabad tenni, de lehet, hogy csak minimálisat és csak egy helyen.
Ha győz a "kísértés" és"készrefestik", abból sokszor jön ki saját maguk számára is botrány a tökéletesség helyett. Ha belegondolok, hogy a világ képtermésének hány százaléka "túlfestett"... sok múzeum lenne teljesen más, ha a festő komolyan gondolva magát időben abbahagyja vagy lenne üres, ha az eggyel több, törölhetetlen ecsetvonás miatt a kép "megsemmisül".


Képzeljék el, ha mondjuk, az "ecsetvonás-flecket" bevezetnék a művészetben, s mint újságíró a betűket és bekezdéseket a festő számolná az ecsethúzásokat, hogy vajon átlépett-e már az engedélyezett fleck-számon? Vázlatosabb lenne a művészet, de nem biztos, hogy rosszabb.


A gyakorlatban így vagyunk ezen a kiállításon is: sokszor érezzük a vázlat, műrészlet teljességét, míg a mű (én mesterművet csak úgy kétszáz év múlva mondanék) vázlatosnak vagy éppen nem teljesnek, túl telemázoltnak tűnik. Kitűnő illusztráció ez a kiállítás, és teljesen elérte a célját, ha nem is teljesen abban az értelemben, ahogyan ezt eredetileg szánták.
Ugyanis a vázlat is igazság, ugyanannak a kifejezése, mint az eredeti, de mégis másképp, magyarázható marad. Aki igazságot fest,annak vázlatában is az az igazság található. Ahol pedig a vázlatot egy új műfajnak, egy új átverési lehetőségnek tekintik, ott hiába a név, a hatás kriminális. Az önmagukhoz is őszinte és bátor látogatókat megosztja a két terem.


Ha pl. két művészeti ágból lát, mondjuk 50-50%-ot, akkor nem adja össze, hanem mint egy egykarú és egylábú embert, kombinált rokkantnak minősíti. Ugyanakkor a második terem vázlatai, melyek ugyanolyan teljesek, nem keltenek benne visszatetszést.
Tessék róla személyesen is meggyőződni!
A kiállítás december 17-ig tekinthető meg 10-18 óráig.

fotók Pluzsik Tamás gépével és szöveg
- DI -



2000. november 18., szombat 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület