A Soproni Bor Útja Budapestig avagy a regionális bormarketing program szükségessége

A nyári szünidő vége felé, augusztus közepén Budapestre utaztam. Pár napos látogatásom fő célja az volt, hogy felmérjem, a Soproni borvidéken a Soproni Bor Útja közösségi agrármarketing program keretében elindítani kívánt borkultúrával és bormarketinggel foglalkozó szakkollégiumnak milyenek a kilátásai. A felmérésre azért volt szükség, mivel a fent említett kezdeményezés a régió egységes arculatát kívánja megteremteni, amihez szükség van arra, hogy a környék borait az ország más területein is megismerhessék, mielőtt nemzetközi méretekben kezdenénk gondolkodni.
A szakkollégiumról információként annyit, hogy nagy valószínűséggel a Nyugat-Magyarországi Egyetem adna otthont rendezvényeinek, előadásainak, amelyek teljes mértékben nyilvánosan zajlanak.
A terepszemle megtartásához segítségül hívtam egy kedves ismerősömet, aki az Amerikai Egyesült Államok nyugati részéből érkezett, ahol grafikus- és festőművészként ismert. Személyében olyan társat szereztem, aki a magyar borokat még csak ízről ismeri, a részletekben kevésbé járatos, vizuális érzéke viszont kifinomult.
A vizsgálatot kettesben végeztük el, bejárva fővárosunk néhány kisebb borszaküzletét, vinotékáját és egyes, nagy nemzetközi áruházláncok kötelékébe tartozó áruházakat, bevásárlóközpontokat.
A felmérés eredményeként megállapítottuk, hogy a Sopronban és környékén előállított borok közül a legnagyobb mennyiségben és a leggyakrabban a soproni székhelyű Vinex Kft. által előállított Soproni Kékfrankos, Kékfrankos Rosé, Merlot, Cuvée és Cabernet Sauvignon található meg a polcokon. Fehérboraik közül a Chardonnay és a Tramini áll a legnagyobb mennyiségben a vásárlók rendelkezésére.
A soproni borokat még a Hungarovin Rt. által forgalmazott Soproni Kékfrankos és Kékfrankos Rosé termékek képviselik, amelyek azonban kiszerelésben nem érik el a Vinex Kft. termékeinek színvonalát, leginkább a helyi jellegzetességek mellőzése miatt.
A megjelenést illetően megállapítottuk, hogy a kisebb szaküzletekben a Sopron-környéki borokat mennyiségben meghaladják az ország más borvidékeinek termékei. Elhelyezésüknek köszönhetően megkülönböztethetőségük azonban jobb, mint a nagyáruházakban. A palackozás és címkézés kérdésében, amelyek vizuális úton hivatottak a termékek fogyasztását ösztönözni, elmondható, hogy a palackok formája és minősége valamivel tetszetősebb és jobb, mint a hazai konkurenciáé. A címkék elkészítésére, megtervezésére eddig azonban vajmi kevés hangsúlyt fektettek. Ezen a területen látványos előrelépés lenne elérhető a rendelkezésre álló humán erőforrás nagyobbmérvű kihasználásával, amelynek legkézenfekvőbb módja a Nyugat- Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének bevonása volna borvidéki, regionális, mi több, országos szinten is
A hipermarketek polcain a soproni borok versenyképes mennyiségben vannak jelen, azonban az áruházak óriási méretei és tömegcikkeket árusító mivolta miatt nehezen felfedezhetők, keverednek más vidékekről szállított társaikkal.
A magyar szokással ellentétben az eredmény engem nem borúlátóvá, hanem inkább bizakodóvá tett, abban a tekintetben, hogy a Soproni Borok Útja névvel fémjelzett regionális borkultúra és bormarketing fejlesztő elhatározásra igenis szükség van, és tevékenységének eredményei hamarosan kézzelfoghatóak lesznek. Ezek az eredmények pedig nemcsak a magyar minőségi borfogyasztás arányainak eltolódását, hanem a kritikus külföldi vásárlók figyelmének a "Soproni" feliratú palackok felé fordulását fogják eredményezni.
Németh György Valentin Nyugat-Magyarországi Egyetem VI. évfolyamos közgazdászhallgató
Sopron, 2000. október 2.