Dr. Rédly Elemér, Sopron, 2000. szeptember 9-én.

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a rádióamatőr világtalálkozó résztvevőit.

Nagy Kálmán úrnak, a Soproni Rádióamatőr Klub elnökének felkérésére szólok most Önökhöz. Magam nem vagyok műszaki szakember, bár családi örökségként mindig megvolt bennem az érdeklődés a műszaki dolgok után, túl azon, amit a gimnáziumi tanulmányok is megkívántak. Édesapám gépészmérnök volt, aki saját barkácsműhellyel rendelkezett. Magam is sokat barkácsoltam gyerekkoromtól kezdve. Két testvérem is gépészmérnök lett. Mint pap elsősorban teológus vagyok, de emellett én is megőriztem műszaki érdeklődésemet, és ezt lelkipásztori és hitoktatói munkámban is tudom kamatoztatni. Amíg motorom, majd Trabantom volt, magam végeztem rajta minden javítást. 15 éve van számítógépem, még programozni is megtanultam. Mindennapi munkámban ma már nélkülözhetetlen segédeszközöm a számítógép. Elsősorban a szövegszerkesztő programokat használom, a plébániai számadásokhoz pedig a saját magam által írt programomat használom. A rádiózás eredményeit én is felhasználom, van mobiltelefonom, naponta hallgatom a rádiót...

Most azonban nem erről akarok önöknek beszélni, hanem arról, hogyan épül be hívő világnézetembe a természettudományos érdeklődés és maga a rádiózás is. Gyermekkoromtól kezdve érdekeltek a rádiózás kérdései is. Édesapámnak már fiatal korában volt egy detektoros rádiója, amivel még én is eljátszottam. Szüleim hívő keresztény emberek voltak, így számomra soha nem okozott problémát a hit és a természettudomány kapcsolata. Amikor pedig ilyen problémákkal találkoztam, arra a felismerésre jutottam, hogy ha valakinek gondot jelent a hit és a természettudomány kapcsolata, akkor az vagy a hit tanítását nem ismeri igazán, vagy a természettudományt nem ismeri.

Egy egyszerű hasonlattal szeretném ezt világossá tenni. Ha egy mérnök tervez egy gépet, amit aztán sorozatban kezdenek gyártani, akkor szükséges, hogy kezelési útmutatót is készítsen hozzá. Lehet, hogy sokan lesznek, akik ezt el sem olvassák, mert megvannak az alapvető műszaki ismereteik, de ha valami baj van, akkor még a szakember is előveszi a műszaki leírást, hogy megtalálja a hiba okát és kiküszöbölésének módját. Ez annál inkább így van, minél bonyolultabb gépet vesz kezébe az ember. Egy azonban biztos: a gép és a mellékelt kezelési útmutató nem mondhatnak egymásnak ellent. A hívő ember szemében a világ Isten alkotása. Ő tervezte meg, Ő hozta létre és indította el a fejlődés útján ezt a világot. Ő adott nekünk értelmi képességet, hogy ezt a világot meg tudjuk ismerni, és élni tudjunk benne. Az a "kezelési útmutató", azok az erkölcsi szabályok, amelyeket ő adott nekünk, amit ő erről a világról nekünk mond, az nem mond ellent mindannak, amit józan eszünkkel is felismerhetünk. Ha valaki ellentmondást vél felfedezni, akkor valamit biztosan nem jól tud, nem jól értelmez.

Számomra a világ és benne a természettudomány eredményeinek megismerése mindig egyre nagyobb csodálatot vált ki Isten iránt. Így ha például végiggondoljuk mindazt, amit csupán a rádiózással kapcsolatban megismerhetünk, a kezdeti szikratávírótól a mai űrkutatási eredményekig, ha megcsodáljuk a mai technika modern eszközeit és mindazokat az amatőröket és tudósokat, akik ezeket az eredményeket elérték, akkor én még inkább elcsodálkozom Annak a végtelen bölcsességén, Aki ennek az anyagvilágnak az Alkotója.

Fontosnak tartom, hogy a kezelési útmutató ne csak technikai leírás legyen, hanem egyben felszólítás is annak az eszköznek a felelős kezelésére, amelyet jóra, az emberek javára kell felhasználnunk. Felelősség, erkölcs nélkül a legnagyszerűbb eszközökkel lehet a legnagyobb visszaéléseket, bűnöket elkövetni. Tovább kell adnunk tapasztalatainkat, eredményeinket - de feltétlenül szükséges, hogy a tanítás, a tudás átadása együtt járjon az erkölcsi felelősségre való felkészítéssel, mert e nélkül a tanítás gengszterképzéssé válik.

Amióta megismerkedtem a számítástechnika alapjaival, egyre jobban megerősödik bennem az a meggyőződés, hogy az egész világnak nincs kellő magyarázata, csak akkor, ha elfogadjuk, hogy az emberi szellem több, mint az anyag legmagasabb rendű mozgása, ha elfogadjuk, hogy az egész világmindenségnek van egy Alkotója, egy Tervezője, akit mi Istennek nevezünk. Ő az, aki nemcsak megtervezte ezt a világot, hanem azt be is programozta, amikor létrehozta és a fejlődés útján elindította. Már eddigi ismereteink is csodálatra késztetnek, de tudjuk, hogy még milyen sok csodálatos felfedezni való van a világban.

A szellemi valóság létét és az anyagtól való lényegi különbözőségét talán épp a rádiózás bizonyítja. Bizonyára mindenki hallott már arról, milyen kutatásokkal próbálják felderíteni, hogy léteznek-e rajtunk kívül, a földön kívül értelmes lények. Ezek a vizsgálatok lényegében azt kutatják, hogy a világűrből érkező rádióhullámok között találunk-e olyan adást, olyan jelsorozatot, amelyből megbizonyosodhatunk arról, hogy azt értelmes lény küldte. Ennek a kutatásnak azonban csak akkor van értelme, ha az értelmi tevékenység természetétől fogva eltér az anyagi tevékenységtől. Ha ugyanis nem lenne lényegi különbség köztük, akkor nem lenne olyan kritériumunk, amelynek alapján meg tudnánk különböztetni, hogy egy felfogott jelsorozat valóban értelmes lénytől származik-e, vagy csak egy általunk még nem ismert, bonyolult anyagi folyamat kísérője.

Ugyanez a meggondolás más megfogalmazásban. Ma már nem lehetetlen, hogy egy majmot, vagy más erre alkalmas állatot betanítsunk arra, hogy egy megfelelő készülék segítségével morze-jeleket adjon le. Vajon hogyha egy ilyen jelsorozatot felfogunk, meg tudjuk-e különböztetni, hogy az értelmes embertől, vagy egy betanított állattól származik? Ha egy számítógépet valaki jól beprogramoz - például egy megfelelő sakk-programmal -, akkor lehet, hogy a legtöbb partner nem veszi észre, hogy egy géppel játszik. Az is lehet, hogy a sakkozó számítógép legyőzi még a legjobb sakkozót is. De ebben az esetben is tudjuk, hogy nem a gép az okos, hanem a programozója.

Ezek után talán nem csodálkoznak azon, hogyha azt mondom, hogy a rádiózásból szerzett ismereteim még a vallási fogalmak jobb megértéséhez és megértetéséhez is hozzásegítenek. Ma már rengeteg rádióadó van, és minket is körülvesz az emberi érzékszervekkel fel nem fogható rádióhullámok tömege. De ha szerkesztünk egy kicsiny készüléket, azt bekapcsoljuk és ráhangoljuk az adó hullámhosszára, akkor az adás rezonál benne, és emberileg felfoghatóvá teszi azt a műsort, amelyet az emberi szerveinkkel fel nem fogható rádióhullámok közvetítenek. Nem ez a kis készülék készíti a műsort, az csak foghatóvá teszi az adást, amit a stúdióban készítenek. Az azonban már a készülék minőségétől függ, hogy az adást milyen minőségben tudjuk élvezni.

Ahhoz, hogy két ember meg tudja érteni egymást, rá kell hangolódniuk egymásra. Ahhoz, hogy szeretni tudják egymást, hogy boldogítani tudják egymást, önzetlennek, jó "készüléknek" kell lenniük. És ha egy családban megvan ez a szeretet, akkor a családban kialakul a szeretetnek az a légköre, amely a benne élő gyermeken a családon kívül is meglátszik, mert a gyermekről sugárzik, hogy szülei szeretetben élnek.

Ahhoz, hogy mi emberek eljussunk Istennek és az ő szeretetének felismerésére, rá kell hangolódnunk az ő "hullámhosszára", azáltal, hogy úgy élünk, ahogy erre Jézus tanít minket. És ha mi Jézus tanítása nyomán ráhangolódunk Isten "hullámhosszára", akkor Isten szeretete bennünk is "rezonálni" fog, és ez megtapasztalható, fogható lesz mindennapi életünkben.

Még egy további meglátás. A rádiózás mindig feltételezi, hogy van egy másik valaki, akivel kapcsolatot akarok létesíteni. És ha megvan ez a kapcsolat, akkor már mondani is akarok valamit neki. Ha pedig szeretet van bennem, akkor örömhírt akarok neki mondani. De ahhoz, hogy ő ezt meghallja, oda kell rám figyelnie, nyitottnak kell lennie. Ennek a kapcsolatnak fontos eszköze a rádiózás, ami ma már lehetővé teszi, hogy fizikailag egymástól távol élő emberek is jó kapcsolatban legyenek egymással, lehetővé teszi, hogy ha valamiért el kell utaznunk messzire, akkor is kapcsolatban tudjunk maradni egymással. Ugyanakkor mennyire nehezünkre esik, ha a másik nem veszi az adást, nem veszi fel a telefont.

Hitem szerint Isten is szól hozzánk. Ahhoz azonban, hogy meghalljuk és megértsük szavát, oda kell rá figyelni, nyitottnak kell lennünk feléje. Ha felvesszük a kagylót, akkor meghalljuk az örömhírt, hogy Ő, aki ezt a csodálatos világot alkotta, szeret minket, és meghív csodálatos, boldog országába.

Néha eljátszom a gondolattal, hogy valóban vannak-e értelmes lények, rajtunk embereken kívül. És ha vannak, akkor vajon mit tudnánk mi egymásnak adni? Aranyat és drágaköveket? Ezzel csak néhányan járnának jól. Technikai fejlődést, orvostudományi ismereteket? Lehet, de vajon boldogabbak lennénk, ha többet tudnánk, ha az ismert betegségeket meg tudnánk gyógyítani? Kétszáz éve sem voltak boldogtalanabbak az emberek. Tudna adni egy jó gazdasági modellt? Ez nem segítene rajtunk, mert ötleteink ma is vannak, mégsem megyünk előbbre. A marxista elképzelés megfelelt az emberi igazságosság követelményeinek, de mégis megbukott, mert nem számolt azzal az emberrel, akinek nem elég tudni, mi a jó, ahhoz, hogy azt meg is valósítsa, "érdekeltté" kell tenni. Aki pedig érdekelt lett, mindjárt a saját hasznát kezdte keresni. A piacgazdaság nem jobb, de működik, néhány ember hasznára, a többségnek pedig kárára. Mi akkor a megoldás?

Jézus az, aki igazi megoldást hozott. Csak a megvalósításhoz hinni kellene Benne, tanításának hatékonyságában, és áldozatot kellene érte vállalni. Most, amikor hazánk államiságának millenniumát ünnepeljük, feltekinthetünk Szent István királyra, akinek bár volt hatalma, mégis megmaradt önzetlen embernek, aki elsősorban népe javán dolgozott. Jézus Krisztus tanításán alapuló törvényhozásával ezer évre meg tudta alapozni országa jövőjét. Számunkra a magyarság és a kereszténység összetartozik. Történelmünk tanúsága szerint kereszténységűnk nemzetünk igaz javát szolgálta, és valljuk, hogy jövőnknek sem lehet más alapja.

Nem tudom, mit vártak tőlem, de biztos nem azt, hogy szakmájukhoz érdemben hozzászóljak. Azt tudtam és tudom elmondani, hogy az Önök tudása és ismeretei nekem mit jelentenek. Igen, örülök a technika, a tudomány fejlődésének, és ez még hitemben is megerősít engem. Önöket arra kérem, hogy továbbra is felelősségük tudatában kutassanak és dolgozzanak, keressék a fejlődés útját, és elért eredményeiket állítsák az emberek tényleges szolgálatába. A tudomány és a technika eredményei erősítsék az emberek jó kapcsolatát, egymás iránti szeretetét, és így egyben Isten szeretetét és dicsőségét is szolgálják, mindannyiunk javára.

Dr. Rédly Elemér
Sopron, 2000. szeptember 9. %