CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Közösségek a gazdasági-társadalmi kényszer útján

Közösségek a gazdasági-társadalmi kényszer útján
Hypochonderek, figyelem!

Graphics: D. Hoffer E.

Hála a mindig is empirikus orvostudomány eredményeinek, a klasszikus és nem klasszikus fertőző betegségek halálozásbeli aránya lényegesen csökkent a statisztikákban. Ez nem jelent teljes győzelmet, különösen nem azoknak, akik ilyen betegségekben és szövődményeikben halnak meg még manapság is. Számukra a százalékok töredékei is száz százalékot, a mellettük virrasztók számára pedig újabb feladatokat jelentenek.
Hogyan lehet csökkenteni az ilyen betegségek számát? Nyilvánvaló, hogy valamilyen szintű tudás, műveltség, intelligencia és befogadó környezet szükséges ahhoz, hogy ismét előre léphessünk. A probléma azonban a száraz tudásanyagon felül, melynek híján vannak nagyon sokan, sokkal komplexebb változásokat igényel, semmint azt egy cikkecskében meg lehetne fogalmazni.


Azt viszont nyugodtan le merem írni, hogy az ismerethiányban szenvedő embereket részismeretekkel a teljes kétségbeesésbe lehet taszítani. Egyik kereskedelmi adónk – más izgalmas, "zaftos" hír híján – közzétette a "megfázásos, hűléses" betegségek eddig is ismert egy–a–sok–közül vírusának nevét. Valószínű, hogy nem mérte fel, mit indít ez a töredék–ismeret egyesek belsejében, de másnap többen jelentkeztek az orvosi rendelőkben, hogy megelőzzék ezt a "rettenetes betegséget". Az orvos, kicsit szarkasztikusan, megkérdezte, ha már ennyire a diagnózis birtokában van az adó, azt vajon nem közölte, hogy mivel gyógyítsák ezt a vírusbetegséget?
Ugyanez a szülő pedig holnap újonnan náthás gyermekét beviszi a többiek közé, esetleg "bekúpozva" és ott ezer más betegséget terjesztve dönti ágynak a kevésbé ellenállókat. Hogy ne mondjam, talán kényszerítve teszi mindezt, mert harmadik táppénze esetén kilátásba helyezik elbocsátását. Erről nem beszélt a TV–adó. Nem beszélt arról, hogy a közösségek nagy része gazdasági–szociális kényszer révén működik (nincs más, nincs gazdasági alternatívája, nem egyénre formált, hamisan feladatcentrikus és szint-orientált, stb.,stb.), aminek ismét körkörösen a gyerekre rárakódó társadalmi okai vannak. Persze, erről másoknak illene tudni, akik a szocializmus kétkeresős családmodelljét olyan "sikeresen" átmentették a kapitalizmus jelen körülményei közé.
Ahogyan a klasszikusok féltek az "egykönyvű" emberektől, úgy félelmetesek az "egyismeretes", "TV–felvilágosított", részismerettel bíró polgárok. Mert minden ismeret csak akkor ér valamit, ha az a mások érdekét is felismerve, szilárd, általános alapokon nyugszik.


- DI -



1999. november 26., péntek 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület