CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

...elgondolkodva a látottakon hallottakon...

...elgondolkodva a látottakon, hallottakon...

(Ismét) Óradnán jártunk.

A Soproni Erdélyi Kör 1999 április 29 és május 2 között kirándulást szervezett Óradnára. A kirándulásnak nem csak turisztikai célkitűzése volt, hanem az óradnai katolikus plébánia által szervezett hármas ünnepségen is részt akartunk venni: a Gróf Zichy Domokos püspök halálának 120 évfordulójára szervezett megemlékezésen, az óradnai búcsún és az óradnai Magyar Ház , a Reményik Ház felszentelésén.


Annak az olvasónak, aki nem ismeri az előzményeket, kissé furcsának tűnhet, hogy miért kellett ezért 750 km-t utazni, oda- vissza 1500 km-t zötykölődni autóbuszon. Az óradnai fiatal plébános két évvel ezelőtt kereste meg az Soproni Erdélyi Kört, hogy elképzeléseikhez főleg erkölcsi, de ha lehet, anyagi segítséget is nyújtsunk.
Történt ugyanis, hogy a trianoni döntés után, ebben az amúgy is román többségű bányász városkában a magyar lakosság fokozatosan elvesztette iskoláit, óvodáit, s bár a városka lakóinak egy része ma is magyarnak vallja magát, nem beszéli a magyar nyelvet. A sajátos román iskolapolitika nem engedi meg csak bizonyos létszámnál a magyar nyelvű iskola, óvoda nyitását, így még azok sem tanulhatnak magyarul, akik szeretnének. Ennek a lehetetlen helyzetnek az orvoslását vállalta fel az óradnai lelkes kis csoport. Kérésük felénk az volt, hogy egy kiránduló csoportot szervezzünk az Erdélyi Kör tagjaiból, soproniakból, akiket ők elszállásolnának, a magyarul alig , vagy egyáltalán nem beszélő családoknál, hogy azok is ösztönözve legyenek bekapcsolódni ebbe az akcióba.


A tavalyi május elsejei búcsúra, sajnos nem tudtuk összehozni a kirándulást. Csupán augusztusra sikerült egy autóbusznyi kirándulót Óradnára beszervezni. A kirándulás nagyon jól sikerült. Mindenki felsőfokon beszélt a látottakról, tapasztaltakról, az óradnai vendégszeretetről. Az Erdélyi Kör kirándulócsoportja jelentős anyagi támogatást tudott átnyújtani a nemes célra.
Az idén újabb meghívást kaptunk, hogy az általunk támogatott Magyar Reményik Ház felszentelésén jelen legyünk. 14 fős kis csapatunk az idő rövidsége miatt kisebb pihenőkkel egyvégtében tette meg a hosszú utat. Mindenki hősiesen viselte a viszontagságokat. Délután négy óra körül indultunk Sopronból és reggel négykor voltunk Óradnán. A városka magyar lakói az éjszakát átvirrasztva vártak minket, s tárt karokkal fogadtak. Azonnal mindenkit szállásukra vittek és elkezdődött a tejben-vajban fürösztés.


Csoportunk minden egyes tagja ezen a pár napon kostolót kapott az erdélyi és speciálisan az óradnai vendégszeretetből. Programunk 30-án délután kezdődött, amikor is megkoszorúztuk Gróf Zichy Domokos sírját. Zichy Domokos, ez a tragikus sorsú nyugat-dunántúli püspök, önként vállalt száműzetésben élt ezen a tájon, lelki nagysága és emberi kiválósága, a szenvedő emberek felebarátjává, oltalmazójává tette ezt a nagyurat, aki próbálta enyhíteni a szükséget szenvedők kínjait. Köztük élt közel 30 évet és itt Óradnán temették el. Sírjánál elénekeltük a magyar Himnuszt és az ősi erdélyi Himnuszt. Este a parókia és a kis magyar közösség vendégszeretetét éveztük


Az időjárás is nekünk kedvezett. Ezekben a napokban ragyogó szép idő volt. A szó szoros értelmében felhőtlenül élveztük a tájék romantikus szépségét. Az újuló természet kb. 3-4 héttel volt lemaradva a sopronitól, a közeli hegyek még mutogatták a hófoltjaikat, s a magasabb hegyek még hóborítottak voltak, a táj elragadó, fenséges volt.
Május elsején a búcsú napján sikerült végignézni egy tipikus óradnai kirakóvásárt. Rengeteg ember gyűlt össze a kis piactéren, mindenféle portékát árulva. Az állattenyésztés jellegzetes termékei, a juhtúró, az orda, a sajt halmokban állottak, a vetőmagvak és egyéb élelmiszertermékek bő választékban, de nem hiányoztak a lakásfelszerelési tárgyak és az ipari termékek sem. A környező hegyek román lakossága tolongott az elárusítók sorai között. Aki belefáradt, az leülhetett egy lacipecsenyére vagy a sör mellé "mititeit" , ezt a jellegzetes fűszeres , rostonsült, hosszúkás, fasírtféleséget enni.


A búcsú rangját emelte, hogy megérkezett az érsek és az eseményen a környék katolikus papsága is résztvett. A templomi szertartás csúcspontja a magyarul alig vagy egyáltalán nem tudó magyar gyerekek által előadott Kőműves Kelemen balladája volt. Szép időben érkeztünk ki a templomból és újabb, a magyar közösség által szervezett bőséges ebéd várt minket. Ebéd után kellemes műsort szolgáltatott az óradnai gyerekek egy csoportja. Szép magyar ruhába öltözve, magyar táncokkal szórakoztattak, először a lányok, majd a fiúk és végül vegyes párban. Az asszonyok bányász-feleség egyenruhában magyar dalokat adtak elő. Műsorukat a bányászindulóval zárták.


Hogy a két evés között egy kis testmozgásban is részünk legyen, kirándulást szerveztünk Borberekre, erre a csodálatos hegyi üdülőtelepre, amely annyi magyar költő és író kedvenc nyári üdülőhelye volt. Csodálatos, a hófödte Ünőkő lábánál elhelyezkedő csendes település, melynek a csendjét csak az állandó, hangos patakcsobogás töri meg. Megcsodáltuk a Zichy püspök által emelt kis templomot. Felmásztunk a tornyába megnézni a harangokat és örömmel fedeztük fel, hogy azokat Sopronban öntötték a múlt század hetvenes éveiben.


Másodikán került sor a Magyar Ház felszentelésére. Névadónak Reményik Sándort választották, hisz ő is kedvelte és nagyon gyakran látogatta ezt a vidéket. Sok nyarat töltött el Borbereken és Óradnán.Számos itt íródott vers tanúskodik a hely ihlető hatásáról. A ház három szintes, a tető alatt és az első emeleten vendégszobák lesznek, ezek még nincsenek készen. A földszinti nagy terem az, amely tulajdonképpen már elkészült. Ezt adták használatba ez alkalommal. De az épületnek ezen része a legfontosabb, mert itt elkezdődhet a magyar nyelvű tanítás.


Újabb könnyfakasztó meglepetéssel szolgált a csaknem 30 tagú szavalókórus. Reményik Sándor verseiből szavaltak a gyerekek és felnőttek, akik nem vagy alig beszélnek magyarul. Szólt a vers, közösen, egyenként, időnként kissé idegen akcentussal, de magyarul. Örömmel állapítottuk meg, hogy jó helyre vittük a segítséget.


Kevés volt már az időnk, indulnunk kellett volna, de nem utasíthattuk vissza vendéglátóink kedves ebédmeghívását, amit a Magyar Ház, azaz Reményik Ház felszentelése után fogyasztottunk el. Vendéglátóink, házigazdáink szeme könnybelábadt az indulásnál, de a miénk sem maradt szárazon. Jó ideig szótlanul utaztunk hazafele, elgondolkodva a látottakon hallottakon.
Egy kis esővel búcsúztunk Erdélytől a Királyhágón. Nemsokára, a határon, a román határőrök "szórakoztak" egy ideig velünk, míg ki nem elégítettük feneketlen pénzéhségüket, de reggel hat órára így is szerencsésen hazaértünk Sopronba.

Szöveg és fotó: Dr. Úry Előd



1999. május 26., szerda 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület