Értékválság és személyi fejlődés

A Kurucdombi Fiókkönyvtár és a Keresztény Értelmiségiek Soproni Csoportja szervezésében március 22-én 15 órakor a Rozália út 3-ban Dr. Nagy Attila olvasáspszichológus és Dr. Villányi Lenke nevelési tanácsadó vezető tartottak előadást. Az előzetesen meghirdetett cím előbbi esetén a "Baradlay meg Tiffany, avagy mit adunk át a következő generációnak", utóbbinál a "Konfliktusmegoldás a családban és az iskolában" volt. A hosszú és komoly címek senkit nem riasztottak el, a fiókkönyvtár minden széke "elkelt", sőt többen állva hallgatták a két előadót.

A könyvtári rendezvények törzshallgatóin, a nagymamákon és unokáikon kívül szép számban jelentek meg pedagógusok és könyvtárosok is, akiket a várhatóan tartalmas óra reményén túl a szakmai kötelesség is ide hozott.
Kelemen Endréné könyvtárvezető köszöntötte a megjelenteket, és adta tovább a szót Dr. Nagy Attilának. Ő - mondandóját alátámasztandó - mellbevágó adatokkal és a mai kor "trend"-jét értékelő idézetekkel sokkolta a hallgatóságot. Ki gondolná, hogy az olvasás szeretete az értéksorrendben a '67-es első helyről '87-ben a hatodikra, '97-re a tizenkettedik helyre szorult? Ki merné kimondani a felmérést végző pszichológuson kívül, hogy az állami és a felekezeti iskolák között nyilvánvaló különbség van a "nem szeretem" - "értéknek tartom" kategóriákban? A különbség pedig az egyházi iskolák javára billenti a mérleget. Lehet, hogy az annyit hangoztatott: "csak címert cseréltek a kapu felett" kifejezés mégsem állja meg a helyét?

Ki merné a felmérés adatai nélkül kimondani, ha nem ő, hogy az iskolai folyamatos beszéd EGY ÉV ALATT a diák részéről a 8 percet alig éri el tanórán, a családi NAPI beszélgetések ideje percekben alig mérhető, míg a TV előtt töltött idő a 180 percet meghaladja? (Nyugaton a TV tovább hódít - most kell meghúzni a harangkötelet!) Ezek a változások pedig nem múlnak el nyomtalanul: a leghétköznapibb percünket, minden találkozásunkat át- és átszövik. Nagy Attila külön is hangsúlyozta, hogy a beszélgetésnek, az esti mesének milyen nagy szerepe van abban a "rendrakásban", melyet nap mint nap mindenkinek el kell végeznie.

Dr. Villányi Lenke arról beszélt - az egyes életkorok sajátságai közül egyet-egyet kiemelve -, hogy a normális fejlődés egyes fejezetei között milyen váratlan összefüggéseket fedezett fel a neveléstudomány, és az egészséges élet a gyerekkori fejlődés olyan nélkülözhetetlen feltétele, melyet aligha lehet túlhangsúlyozni. Összefüggések hangzottak el az áldott állapot, a gyermek kívántsága, ill. a drog és deviancia, az öngyilkossági mutatók között, a barátság és az érett személyiség teljesítmény felett érzett elégedettsége, valamint a serdülőkori gyűjtőszenvedély és a pályaválasztás között. Kiragadott példák, melyek csak azt jelzik, hogy minden kornak vannak olyan fontos állomásai, melyeket hajlamosak vagyunk egy kézlegyintéssel elintézni, vagy minden felelősség vállalása nélkül az elintézési módot a kor számlájára írni.

A hallgatóság soraiból érkezett hozzászólások, konkrét helyzeteket tárgyalva, ugyancsak az előadók tapasztalatait erősítették meg. A résztvevők közül biztosan sokan tértek haza új ismeretekkel. Lehetett ez is az előadók egyik szándéka: fontos dolog egy ismeretterjesztő előadáson. Még fontosabb azonban az előadás "utóélete". Már megérte a fáradság és a szervezés gondja, ha ma este - és talán minden este - néhánnyal több szülő vagy nagymama ül le a gyerekek ágya mellé kezüket megfogva mesélni. Lehet könyvből, lehet az életből, de csak így alakulhat ki az "én"-ből a "mi", a társadalom és az egyén szempontjából egyaránt annyira fontos többes szám első személy.

-DI -