A Lábasházban látható Myskovszky Viktornak (1838-1909.), a Bártfán született építésznek, volt Kassai Állami Reáltanoda tanárának, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának emlékkiállítása. Ő a műemlékvédelem egyik úttörője, aki szakszerű dokumentációs munkájával felmérhetetlen szolgálatot tett a műemlékek megőrzése, szakszerű restaurálása terén.

Születésének 160. évfordulóján egy nemzetközi konferencia kapcsán jött létre ez a kiállítás, ahol levéltári anyag és dokumentáció, grafikai munkák és színes fényképek láthatók (természetesen ez utóbbiak a kiállítás névadója által felmért és kutatott épületek mai állapotáról).

Az ismeret-megőrzés és továbbadás területén felbecsülhetetlen értékű munkát végző kutató kiállítására belépőt mégsem a 110 éves dokumentáció "szaga", ősisége, antikvitása az, ami megfogja. A tájak, műemlékek, várak, templomok, oltárok szeretete tölti meg a termeket. A megmagyarázhatatlan varázslat, ami a fényképezés helyett készült rajzokból és festményekből árad. A ma már elképzelhetetlen figyelem és fegyelem, ami a lavírozott tusrajzokon, vízfestéssel készült képeken látható, az anyagszerűség aprólékos kifejezésével, a szerénység határozott egyenes tartásával mutatja az utókornak a gyökerek szeretetét, példát ad annak megbecsülésére.

Felvidéki templomok, a gótika csodái, az anyaországot árván hagyó elcsatolt katedrálisok üzennek a képekről, s mindezt a tudományos igényű munka száraz eszközeivel. Fatemplomok, melyek mostoha kezekben, a közelség lelkiismeretet nyugton nem hagyó hatása miatt, gazdátlanságban találtattak. Az európaiság reménye tölti meg a kiállítótermet, mely lehet olyan meghatározó, hogy erőszakosság nélkül minden félnek elégtételt biztosíthat. Nehéz elhinni, hogy a Van Gogh munkássága alatt keletkezett művek, az alkotó másolás dokumentarista aprólékossága, a papundeklire kasírozott másolatok lassan csíkossá váló felülete ilyen hatással lehet a látogatóra.

Köszönet a tárlatot létrehozóknak, akiknek szándékán hatásában messze túlnő ez a kiállítás.