CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Újabb adalék a befejezetlen mondathoz

Újabb adalék a befejezetlen mondathoz
Magyarország mindannyiunké (?)

Ma dobta be a postás a ládába a főcímmel ironizáló színes kiadványt. Alcíme: "A Millenniumi Év megnyitása". A Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központja a kiadó. Az már nyilvánvaló, hogy nem ugyanott élünk. De kié lett a bögre, aki ezt a most legrosszabbul hangzó, soha nem igaz mondattöredéket kiválasztotta? Nyilván ilyen 24 oldalas jobb-roszabb fotókkal, rosszabb-jobb gondolatokkal díszített füzetecskéket osztogatnak az országhatáron is. Azoknak lehet, hogy az a címe: "Magyarország mindannyiotoké". Megjelenik óriásplakáton - a nagy magyar dezodor.
Ki nem állhatom az öndicséretnek semmilyen formáját. Nem azért, mert nem igaz, hanem azért, mert szaga van, elriaszt, sokakat ösztönösen távol tart még attól a jótól is, ami pedig biztosan benne van a mondanivalóban.
Itt csúsztatások tömkelege: azért, mert ugyanazon a kapun léphetünk be(?) a koronát megtekinteni, még nem ugyanazon a kapun lépünk be Magyarországra, nem ugyanazon az úton baktatunk hazafelé, és mennyire máshova érkezünk! Azért, mert egy tárgy közelebb van több száz dühös, és saját érdekén túl mást alig látó emberhez, még nem lesz béke, és nem lesz a terem tele a szent istváni gondolatokkal.
Tele üzenetekkel a beszédek, tele érdekeltségekkel és birtokviszonyokkal a valóság. Kicsiben és nagyban, földben, bányában, üzemben és részvényekben. Aminek számszerű egyenlősége létezik, az a tartozás és a függőség pénzben kifejezhető értéke máris a nemzetközi tőkétől, mely a tőzsdén, és annyi más létező party-n át játszik velünk.
Magyarország az összes méltóságé, akiknek gyönyörű fotói ott díszelegnek, talán még jobban az olajszőkítőké (ki tudja, kik azok?), korrupt hivatalnokoké (mindannyian ismerünk belőlük), akiknek semmi nem lehet elég kicsi ahhoz, hogy mást ki ne rekesszenek belőle. Kezdve a nemzetközi projektektől az utak építésén, ismert nyomvonaluk kínálta ingatlan-manipuláción át az építési ajánlatok esélytelenségéig. Az ismert kádári mondás ma így hangzik: az nem előny, ha valaki a hatalomhoz tartozik, de nem lehet hátrány sem.
A teljes mondat pedig a brossúrán, mely koronának és elvnek, szent hagyománynak és kivételes királyoknak egyaránt ellentmond, talán így hangzana befejezetten (nagyon szelíden és körömpiszoknyi részét ki nem fejezve a mocsoknak): Magyarország mindannyiunké, de korántsem egyenlő, a megérdemelt mértékben.

-DI -



2000. június 01., csütörtök 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület