A pályázatok sajátossága egy olyan világban, amelyben mi is élünk, hogy nagyon keresettek és azok elbírálói sok kritikát kapnak. Ha valakit, mint bennünet, a KÉSZ soproni szervezetét is, elutasítanak, még rosszabbul esik a dolog. Tudomásul kell venni, hogy vannak jobbak és vannak szempontok. A hivatalos válaszban pontosan közölték a rendelkezésre álló összeget és a pályázatok magas, több, mint dupla számát a díjazottakhoz képest. A szokásos, jól fogalmazott, finoman elutasító választ kaptuk.
Eddig nincs is probláma. Nem ragadtam volna tollat, ha az Új Emberben Nemeskürty Istvánnal nem jelenik meg egy interjú, amiben két szarvashibát is vétett a szerző és a nyilatkozó. Az első az, hogy a díjazottak egy részének (nyilván a sorrend első felében tanyázóknak) felsorolásával kezd, így most már lehet tudni, mi után következünk. Ehhez csak azt szeretném hozzátenni, hogy egészen biztosan fontos egy-egy zarándoklat támogatása, mondjuk a jubileumi évben és külföldre. Azt azonban megkérdőjelezem, hogy addig, amíg külvárosi gyerekeknek a koronázási jelvényeket szeretnénk megmutatni, mert ők még azokat sem látták, addig bárminemű utazás a zsúfolt és ilyenkor ezért embertelen örök városba előbbrevaló volna. Talán nem egy országben élünk...

- DI -