A címet Sulyok Gabriella grafikusművésztől kölcsönöztem, aki március 14-én 11 órakor nyitotta meg a Lábasházban a Mende Gusztáv festőművész munkáiból összeállított kiállítást.

A nagyon személyes megnyitó a lakóház lírai leírásával kezdődött és az alkotás folyamatának, jellemzőinek felsorolásával folytatódott, a kiállított művek elemzésével egybekötve. Bizony, a zsúfolásig megtelt Lábasház látogatóinak többsége számára ez a kiállítás valamiképpen a tünékeny idő intése, megidézve a fiatalságot annak újraértékelhető emlékeivel együtt.

Mende Gusztáv festőművész (1899.május 15.-1963.december 12.) az Iparművészeti majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult.1920-tól szülővárosában volt rajztanár. Számos vidéki kiállításon nyert kitüntetést. Impresszionista (Feleségem fekete fátyolban), majd neoklasszicista képeket festett. 1958-ban Sopronban volt gyűjteményes kiállítása, 1959-ben vett rész a Nemzeti Szalonban.

Eddig a rövid nacionálé, amit a Képzőművészeti Lexikon közöl Sopron egyik legnagyobb festőjéről. Persze a lexikonokat ezért találták ki, csak ez lehet a feladatuk. De, amint a kiállítás megnyitóján is hallhattuk Sulyok Gabriella grafikusművész szavaiból, ma még nagyon sok, összegyűjthető, élő emlék létezik ebben a városban, amiből talán egy rövid könyv erejéig reprodukálni lehetne az ember képét, aki bármennyire is nagy festő volt, mégis úgy él elsősorban hálás tanítványai emlékezetében, mint egy legendásan jó rajzszakkör vezetője.

Érzékeny és tartózkodó modora ellenére is kisugárzása volt, mely "megmelegítette" maga körül a levegőt, adott esetben a Liszt F. Műv.Ház, majd a SOTEX Műv.Ház rideg terét. Korrektúrái, azok módja is tükrözte annak az embernek a szenzibilitását, aki ezt az érzékenységet nagyon jó beleéléssel másokról is el tudta képzelni és ennek megfelelően korrigált. A jól megtermett férfi tartását mindig őrizte, még akkor is, amikor egy banális baleset után váratlan állapotromlása a halálához vezetett.

Ha Mende Gusztávra - Mühl Aladár festőművész, zenetanár magyarosított nevű bátyjára - emlékezünk, nem hagyhatjuk említetlenül legendás feleségének, Lándori Angélának, "Guszti néninek" a nevét, aki kitartóan harcolt az akkor is értetlen városi elöljárókkal a soproni művészek jobb megbecsüléséért, egy állandó kiállítási helyiségért, ami a leghűségesebb város megbecsülését bizonyítaná hűséges művészeitől, így a Mende Gusztávtól is rámaradt alkotásokért.

Csak örülhetünk annak, hogy ennyi év után, a százéves évforduló kapcsán legalább, valakinek eszébe jutott ennek a kiállításnak az ötlete, hiszen nyilvánosságot már nagyon régen nem kapott ez a művész, noha számos soproni család őrzi egy-egy művét.

Bárcsak első lenne ez a kiállítás egy olyan sorozatból, melyet a mindig is büszkén viselt lokálpatrióta jelzőt kapott város és lakói rendeznek neves elődeik emlékének szentelve! - és nem csak száz évenként!

A kiállítás 1999.márc.14- ápr. 8-ig tekinthető meg naponta 9-17 óráig.