Kettős, alig teljesíthető küldetés

A Tihanyi Apátság kiállítótermének tárlata, mely augusztus 3-ig, Borsos Miklós kiállításának megnyitásáig tart nyitva, az idézett Juhász Gyula-vers mottóján szerveződött. Egy nehézkesen kapcsolható gondolat a Balaton medencéjét a Kárpát-medenceként idézi; síkságait a víz, a Kárpátokat az északi part hegyvonulatai, tanúhegyei helyettesítik az image-ban.
Az 1800-as évek kezdetétől napjainkig a magyar rajzolók és festők egyik visszatérő témája a magyar tenger, melyet magyar ecsettel, sokszor egyéni módon örökítettek-örökítenek meg.

Az elérhető cél nyilvánvalóan kettős: egyrészt dokumentarista módon jeleníteni meg a tópart fejlődését, mely a környező hegyek alakbeli, a vidék erózió okozta átalakításától a mai, élvezhetetlen és kissé gusztustalan merkantilista Tihanyig, Balaton-partig tart, másrészt az esztétikum korabeli eszközrendszerével a látogatók elé tárni a tó és környéke szépségeit, természeti jelenségeit, "viselkedését" a különböző meteorológiai viszonyok közepette, változékonyságát, ugyanakkor mégis valamiféle "esszenciáját" akkor, amikor pillanatról pillanatra változik arca, szinte követhetetlenül, napjaink turistái számára is.

A nagy feladat megoldásában - ahogyan a kiállítás teremről teremre előre haladva az időben az elsőről a második feladatra tér át -, egyre kevésbé éri el a teljességnek akár csak a látszatát is a képek együttese. A korabeli metszetek fényképpótló, egyszerűbb, de ugyanakkor nagy kézügyességet kívánó szerepe talán egységességénél fogva is jobban teljesül. Érdemes több időt eltölteni akkor is a látszólag jelentéktelennek látszó miniatűr rajzok böngészésében, amikorra feladatukat mára a fotográfia vette át. A tárlat ebben a tekintetben is Tihanyra koncentrál. Érthető módon teszi ezt akkor, amikor az apátság szellemiségben megújulva ismét a vidék egyik központjává válhat.

A századfordulótól napjainkig tartó művészeti vonulat, ahol is néhány nagy név nem mindig legjobb alkotásai töltik be a termek falait, már bőven van, lehet hiányérzetünk. Lehetett volna mit kihagyni, és művész, akitől jobbat vagy egyáltalán valamit betenni a sorba.

A válogatás nyilvánvalóan lehetőségeket és szempontokat takar. A második szempont szerint csúcsa vitathatatlanul a négy Egry-kép, még akkor is, ha nem véletlenül odafelé menet, éppen az ő állandó kiállítását ejtette útba a szerző... A lehetőségeket nem ismerjük, a szempontokat pedig talán illett volna kicsit egyszerűsíteni, nemesíteni a megszokott tihanyi színvonal elérése érdekében.
(Az illusztrációk inkább a "második cél" szolgálatában állnak a sorok között - a technikai fogyatékosságaikkal együtt nem sértenek copyright-ot - Szinyei Merse Pál két, Csók István és Egry József egy-egy képe.)
- DI -