Ahogy a modifikált kép felismerhetetlenné teszi az alakokat a zenekar egy korábbi képéről, úgy lassan, de észrevehetően alakul át a zenekar összetétele. Ez természetes - mondhatnánk -, mert az idő felettünk is eljár. Az azonban nem természetes, hogy a zenekar az új emberekkel együtt is fejlődik. A profizmus felsőfokán a "nem tét-hangversenyeken" (legyünk őszinték, mit számít négyszáz soproni ember előtt egy világot látott és ünnepelt zenekar 2 órás hangversenye!) is felsőfokon produkálnak. Nem elégszenek meg kevesebbel - tudjuk, ez majd máshol is meghálálja magát, nemcsak a helyi közönség szűnni nem akaró tapsában. A harmadik változás a személyi és produkciós hőfok után a szabadság foka, mely a kötött játék szabályainak legteljesebb elfogadása mellett az együtt-játszás kisugárzó örömét eredményezi. Már nemcsak a vonásnemek egysége tükrözi az együtt lélegzést, de a változtatás, a kreativitás változatossága sem bontja meg ezt az összhangot. Házimuzsikálás felsőfokon !!!

( A fotót egy korábbi Corelli lemezhez Fábián János készítette)

Az autenticitás, a fejlődés folyamatossága, a "tudományos szakma figyelése" a következő ismérv: akinek módjában áll pl. a Vivaldi mű "klasszikus felvételeinek" - Magyarországon ez mindenképpen a Kovács Dénes-féle nagyszerű etalon - meghallgatása, de akár a zenekar és Rolla János korábban készült felvételéé, annak feltűnik, hogy más ez a ma este felhangzott Vivaldi mű: teret enged a keletkezés kora virtuóz igényeinek: a vezető hangszerek, a szóló hegedű és - figyelem! -a continuo a későbbi korok kadenciáinak szabadságával variálja és diszíti a dallamot, még szebbé, korhűen változatossá téve az egyszerűbb dallamíveket a bontott hangzatok dallamszerű megszólaltatásával.

A Csajkovszkij művet ugyanaz a mindent elsöprő, vérbő megszólaltatás jellemzi, amely mint forgószél söpör végig a hallgatóságon. Egyszerűen nem lehet kitérni a dallam, a zene sodra elől. Magával ragad és a zeneszerző legvérmesebb reményeit múlja felül a klasszikus és orosz dallamvilág megszólaltatásában. Száll, ereszkedik és újra indul, mindenki által értelmezhetően a téma, mert a bonyolult ritmikai képletek és romantikus ritmusváltások között mindig ott az a kis alig érezhető értelmező szünet, ami lehetővé teszi minden figyelőnek az újrakezdés követését.

Véget nem érő taps - most már csak a művek végén, szemben a Vivaldi mű lelkesedés kiváltotta spontán beletapsolásával - Ráadások, Menüett és Csajkovszkij Vonósszerenád-részlet és a sikercsapat távozik. Ismét üres a falak határolta terem, mely annyi ováció tanúja volt. Mert bízzunk benne: a művészet tégláiból is mindig magasabbra emelkedik egy láthatatlan épület, részben belőlünk, akik szerencsések voltunk ma este (is)!