Ismert költőknek, valószínűleg világszerte mind ugyanazokat a költészettel kapcsolatos kérdéseket teszik fel az olvasók, amelyekre definíció, konkrét válasz nincs. Mert hogyan magyarázhatná meg akár a költő maga, hogy mi az ihlet, vagy, hogy ő, Kányádi Sándor mitől erdélyi? Megmagyarázhatatlan titok lengi körül a vers születését is, akárcsak az új életét, amely születhet könnyen, nehezen, egészségesnek, betegnek, de születés közben is megsérülhet.
Kegyelem dolga - összegezi a költő a választ, a példaként felhozott történet lezárásaként.
És mi az, amitől erdélyinek mondhatja magát? Aki soha nem volt más, mert nem lehetett más, az nem tudhatja, hogy milyen annak lenni, ami. Egyébként is Kányádi szerint az az erdélyi, akit homo transilvanicus-ként emlegetünk, az már mint a bölény, kiveszőben van.
- Erdéllyel az történt, ami azzal a talajjal történik, amelyből az együtt élő növények - gyertyán, mogyoró, tölgy, bükk - közül egyet kigyomlálunk - kerekíti a költő a példabeszédet.
- A talaj összetétele megváltozik. Erdély attól volt Erdély, hogy ott együtt éltek magyarok, románok, szászok, zsidók, svábok. A zsidókat elhurcolták, a szászokat, svábokat eladták, deportálták, a magyarok menekülnek, fogyatkoznak. Az erdélyi románok felhígultak a Kárpátokon kívüliekkel. Hovatovább nem érzem Kolozsvárt sem magaménak, és hovatovább nem érzem már olyannak a Hargitát sem, mint régen volt. Lehet, hogy ez a korral is jár, de az az Erdély, amelyik volt, már nincs, és ebbe bele kell törődni. Kellene találni valami újat ez ellen. Talán ha nem lennének határok, ha majd egy faluvá válna az egész világ… Talán - idealizálva a dolgot - az Internet az, ami családias közelségbe tudná hozni a világ-falu embereit.
Kányádi Sándor elhozta Sopronba legújabb kötetét. Csipkebokor az alkonyatban címmel jelent meg egyberostált műfordításainak gyűjteménye. Műfordításokról szólva, szerinte a költő a legtisztességesebb imperialista. Úgy hódít, hogy semmit sem vesz el a máséból. A kötet tanúsága szerint Kányádi nem mind világhódító utakra indult. A közvetlen szomszédok, románok, szászok zsidók még föl nem térképezett tartományait igyekezett földeríteni. Távolabbi tájakról hozott versek magyarba ültetésével pedig, tiszteletét és köszönetét kifejezni azok anyanyelve, szülőföldje iránt.