CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 27., szombat, Zita napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Szilveszter helyett? Vagy ez az igazi?

Szilveszter helyett? Vagy ez az igazi?
Milyen búcsút érdemel a huszadik század?


Körülnéztem a Pannónia Med Hotel Kongresszusi termében gyülekező embereken, akik Székhelyi József Jászai-díjas színművész: "Isten veled, huszadik század" című szerzői-előadói estjére jöttek.


Vajon hányan emlékeznek, hányan emlékezhetnek Mensáros László estjére, mely ebben a műfajban az egyik első volt az országban, és itt, Sopronban az Ifjúság téri KISZ-ház első emeleti nagytermében hangzott el. (Volt ilyen épület. Ma is áll. Tessék megnézni a Pap rét sarkán! Most talán fogorvosi rendelő van benne.) Az est címe: "Huszadik század" volt.
Ő nem mondott Istenhozzádot. Nem volt "joga" hozzá. A század túlélte. A század búcsúztatta őt és nem ő a századot. R.I.P.
Gimnáziumi éveim egyik legnagyobb irodalmi-hősi élménye volt ez. Megajándékozott, többek között, Pilinszky versével, a "Harmadnapon"-nal. Azóta sem tudom feledni. Attól a huszadik századtól mindenki szívesen vesz búcsút, ahol az "intermezzók", ha tetszik képközi séták zenéje helyett katonacsizmák robaja hangzott a teremben. Azóta is nyitott a kérdés: lehet-e azon huszadik század után művészetet, irodalmat művelni? (Talán négy napja hallottam ismét a kérdést az egyik rádióban.)
December 11-én este 7 órakor, akik a Pannónia Med Hotelben gyűltünk össze, Székhelyi József századbúcsúztatóját vártuk.


Pluzsik Tamás kedves szavakkal és gyertyagyújtással vezette be ezt az aktuális és az ezredév annyi más harsánysága között szerényen megjelenő, hiteles krónikát.

Székhelyi József ma már nemcsak nagyszerű szinészi alakitásairól, de rendezéseiről is legalább annyira közismert művész. "Doxák" című írását - kedves engedélyével - már közöltük lapunk oldalain. Mint művészt hogyan is hagyhatta volna érintetlenül ez a bűnös és vonzó, aljas és bájos, nyomorúságos és kivagyi, egyszóval emberi ezredvég? A mai este után el sem képzelhető másként. A külön köszönet azért jár, hogy mindezt a hallgatók nyilvánossága elé merte vinni, megosztani velük-velünk azokat a közös élményeket, melyek földrajzilag olyan távol, oly különböző helyeken, mégis valamilyen módon azonosan és egyénre szabottan történtek mindenkivel. Hogy ezt mi nem írtuk le?! Nem tudtuk így leírni! Ez a különbség!


Különös és egyéni ízzel sorakoznak egymás mellett a "Dísz-gráfiának", a szépírás ezen egyéni formájának darabjai, melyek, remélhetően, egy könyv lapokon sorjázó írott emlékeivé is válnak. Egymás után hangzottak el a szerző szájából (minden más esetben a saját előadás rontotta volna az élményt, itt kiteljesítette) a "Tej-testvériség", az "Emlékszel", a "Doxák", a "Nagymama" és a tervezett kötet záró darabja, a "Búcsúlevél" című írások.


Milyen a stílusa Székhelyi Józsefnek mint írónak?
Először is a humornak egy különleges fajtája uralkodik az írásokon. Ez az intellektuális humor, mely minden spontaneitása és eredetében hiteles volta mellett is átgondolt, célzott, tudatos, "hallgatóra szabott" és tapintatos, hogy a nem így, nem itt élő is érthesse, miről is van szó.
Változatos. Komikus és tragikus, szélsőséges, mint a megélt élet. Kicsit bölcselkedő, de azzal a kikacsintással, amit mindenki érthet az ott ülők közül: "Utólag könnyű okosnak, bátornak lenni". Kritikus és kíméletlenül önkritikus, hogy hiteles krónikása lehessen az elmúlt fél századnak.


Emberi és senkitől sem idegen. Ezt nemcsak a nézőtér sűrű rábólintásai jelezhették vissza Székhelyi Józsefnek, de a szóbeli, lelkes, utólagos reakciók is az est után.
Vajha reményünk lehetne, hogy a következő, ahogyan a művész mondta, halálunk százada jobb lehetne! De hiszen abban is mi fogunk élni, akik ezt a most elhagyandó, előre számozott sorban a huszadikat "produkáltuk"!


Szép és tanulságos estét tölthettek együtt a Pannónia Med Hotel Kongresszusi Termének hallgatói, akik ezen az estén egy kétszeresen alkotó művész visszaemlékezéseivel elevenítették fel józanul és szélsőségesen, mosolyogva és könnyezve - a Szilveszter bódultsága helyett - ezt a félig már itthagyott, mégis nehezen, sőt egyáltalán nem feledhető évszázadot.


Szöveg és fotók, utóbbiak Pluzsik Tamás kamerájával: - DI -



1999. december 11., szombat 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület