CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Horváth Endre fotográfus kiállítása a Várkerület Galériában

Horváth Endre fotográfus kiállítása a Várkerület Galériában
Velencei Karnevál II.

Zenei aláfestéssel

Bősze Balázs, a Soproni Kulturális Egyesület elnöke nyitotta meg Horváth Endre fotográfus kiállítását február 20-án d.e. 11-kor a Várkerület Galériában. A kiállítás március 10-ig tekinthető meg.

A Velencei Karnevál az olasz carne-vale (hús, Isten veled!) szóösszetétel képes kifejezője, a farsang (fasen, faseln) ma elválaszthatatlannak tűnő velejárója. Pedig 1797-től, Napóleon bevonulásától a John Evelyn által "vétkes őrültségnek" nevezett, a zene, a tánc, a színházak, a mutatványosok és a szerencsejátékosok vigalma 1979-ig szünetelt, csak akkor újították fel a szokást - erősen szelídített változatban -, és lett ismét Velence egyik fő attrakciójává. A Casanova nevéhez, a városnak a kereskedelem vezérelte erkölcséhez, a maga tizenegyezer prostituáltjához méretezett utolsó tíz farsangi nap tobzódásában mindent felülmúlt. A "frisson", a meglepetés és a botrány adta a velencei élet savát-borsát. Ez az állapot volt sokszor a témája a melankólikus romantikusoknak, bár Lord Byron óta, a XVI.sz.-tól hanyatló, erősen dekadens birodalomnak csak színes és vonzó emlékműve a mai ünnep-sorozat. Embertömegeket mozgat meg immár 300 éve, és szelídített változata is kedves témája a világ fotósainak.


Hozzátartozik a világ kultúrájához, szín- és formakultúrája a maszkkészítés íratlan iskolája. A ma embere - tetszik-nem tetszik -, többnyire csak úgy ismerheti meg a maszkok valódi mondanivalóját, ha utánaolvas, forrást kutat. Akkor tudhatja meg például, hogy már a neve is az ördögire (maschera) utal. Ellenkező esetben, ritka kivételtől eltekintve, csak felszínes ismereteket mondhat magáénak. Vannak számosan, akiknek ez az ismereti mélység tökéletesen megfelel, másban sem törekednek a megismerés gátjainak lerombolására, a bezárt ismeret Bastille-jának lerombolására. Természetesen, ritka kontextusban, a rokon művészetek számos további részismeretet közölhetnek.


Horváth Endre kiállított képeinek nagy részét dokumentalista célzattal készített fotóknak nevezném: jól és eredeti környezetben örökítik meg a forgatag szereplőit, valamennyire beállítva a maszkok alakjait. A beállítással együtt persze a fotó elveszíti a mozdulat ismeretközlő lehetőségét és természetességét, ez azonban a formai-esztétikai szépség élvezetét nem rontja, a beállítás fény- és árnyékhatásai a plasztikusságot növelve a valóságérzet bizonyos komponenseit erősítik. Nehezebben megítélhető azon fotók értéke, melyek ezt a mozgást, mozgalmasságot mesterséges eszközökkel próbálják meg visszaállítani.
A téma adta szépség és esetlegesség, hogy a dokumentarista fotó történetiséget is hordoz, magában hordja a lehetőséget, hogy a színhelyes (vagy "kodakosított"?), kontrasztos és jól beállított kép, a megfelelő kivágásban valamennyire önálló, nyilván a történeti körülményektől nem független, sajátosan önálló életet éljen. Ehhez a fotósnak vállalnia kell a dokumentarista szerepét. Ennek köszönhetően élvezhetik Sopron polgárai a mediterráneum közelségét, lehetnek "szem-tanúi" a velencei forgatag egy-egy kiemelt pillanatának, szoborszerűségében időt vesztett figurájának a kiálítás számos képén. A maszkok éppen sajátságos formájukban és a szokás és elfogadás kölcsönözte tulajdonságaikban is önálló hordozói bizonyos jellemvonásoknak, adott társadalmi helyzeteknek.


Horváth Endre képeinek megtekintése a farsangvég jó és tartalmas programjaként ajánlható a város családjainak, akiknek a farsang gondolatából eddig csak az "óvodai bulik", iskolai bálok, a Valentin-nap tőlünk idegen felhajtásai jutottak, no és az igazi városi (carne-vale), a "böjtös" költségvetés.


-DI-



2000. február 20., vasárnap 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület