CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Ne csak május utolsó vasárnapján

Ne csak május utolsó vasárnapján

Gyermeknap

Grafika D. Hoffer Erzsébet

Május első vasárnapja az édesanyáké, az utolsó a gyermekeké.
Ezek már nem azok a gyerekek, akik mi voltunk annak idején. Ez így van rendjén. Minden változik, pont ők maradnának ki ebből? Mások a lehetőségek, és máshogy élnek ezzel. A mai gyermekek nem a TVmacira várnak esténként, talán nem is ismerik, hanem már délután odaszegezi őket a képenyők elé az égi csatornák játékdzsungele, vagy a család számítógépét használva képzelik magukat autóversenyzőnek, az igazság bajnokának, vagy éppen csillagharcosnak, vagy naphosszat állnak az utcasarkon alamizsnát kéregetve.
Mások ők, nem mindig értjük őket, nem mindig akarjuk megérteni őket. A család figyelme róluk sajnos lassan átterelődik a megélhetésre, a napi egyéb gondokra. Néha - ahogy látom sokukat - az az érzésem, mintha magától nőne fel ez a korosztály. Igaz, hol vannak már a játszóterek, grundok, ahol mi annak idején fociztunk? Sopron a kosárlabda városa, ahol vannak a streetball pályák, de hol van egy szabad tér, ahol a gyerekek - ha lenne rá igény - eltölthetnék az idejüket? Hol vannak a szülők, akik elviszik őket focizni, hintázni, kirándulni? Mind azért hajt, hogy jobban éljen a család, és közben éppen a legfontosabbat veszítik el, a kapcsolatot a gyerekekkel. Nem vezet ez semmi jóra, ahogy 10 évvel ezelőtt Chris Rhea énekelte 'these is the road to hell'.
Van, akinek a napi három étkezés is gond, és van, aki a méregdrága kerékpárja helyett elektromos autót akar, amit maga vezethet. Nagyok a különbségek, mint ahogy egyébként is nyílik az olló, és sajnos egyre többen rekednek kívül a minimális szükségletek határain. Van, aki már a születésekor az utcára kerül, van, akinek erre várnia kell. Ironikusan hangzik, de sajnos igaz.
A következő hét vége valamennyiükről szól. Most a középpontba kerülnek, biztos, hogy szinte mindenki kimegy a majálisra, kap valami kis ajándékot - vagy nagyot. Lehet, hogy előkerül a rég leeresztett focilabda is, és egy fél órára az apa is gyerekké válik, együtt kergetik a labdát. Lesz valaki, aki segít kibontani a baba összegubancolt haját. Nincs kizárva, ha jó idő lesz, még kirándulni is elmennek, és talán jut meleg ebéd most mindenkinek.
Gyermeknap.
Gyerekek, mások mint mi, kedvesek, aranyosak, sírnak, nevetnek, játszanak, tanulnak; ki korábban, ki később, de felnőtt lesz, és akkor majd ők folytatják, és minden évben egyszer ők is megünneplik a saját gyermeknapjukat. Ha mi felnőttek most jobban odafigyelünk, akkor jövőre talán nem csak egy gyermeknap lesz egy évben! Rajtunk múlik! Tegyünk meg mindent, de ne csak május utolsó vasárnapján... !

Szöveg Nagy András



2000. május 26., péntek 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület