"Múlnak a gyermekévek"
"Múlnak a
gyermekévek"
Grabner József akvarelljei a
Lábasházban
Boros László nyitotta meg Grabner József akvarell-kiállítását a
Lábasházban. Sopron ma egyik legismertebb festőjének "ajtaja" előtt
még akkor is hosszú sorok kígyóztak, amikor a teremben már levegőt is
alig lehetett venni.
Mennyire lehet hiteles annak az írása, aki több, mint negyven éve
ismeri személyesen Sopron egyik legelkötelezettebb polgárát? Azt, aki
saját magát kötelezte arra, hogy a helyi akvarell-iskola képviselőinek
egyikeként sok-sok munkával művészi, ugyanakkor jellemzően
dokumentarista módon örökítse meg a szeretett város minden olyan
apróságát az egészén kívül is, melyet csak egy jó szemű alkotó képes
észrevenni.
A táj, a város és a házak mellett a változatosságot az évszakok
váltakozása jelenti. Mit tudhat minderről az, aki a hólapátolás elől
Floridába "menekül"? Milyen szép tud lenni a köd, a zúzmara, a
havas-latyakos utca, az esti szerény lámpafény.
A házak között pedig a papíron is emberek élnek, mozognak a festő
valóságot tükröző szándékához híven.
Aki végigpillantott a képek előtt sorakozó látogatók sokaságán,
legjellemzőbb módon ujjukkal mutogató időseket és fiatalokat
láthatott, akik a képek előtt egyenként fedezték fel a maguk számára -
immár Grabner József szemén keresztül -, amit már annyiszor néztek, de
így még nem látták. Pedig mindez ilyen is.
Nem mindenki híve, különösen nem a modern művészetek korában, az
ilyen típusú alkotásoknak. Ha azt nem is merném leírni, hogy talán
teljesen maga Grabner József sem, lehet, nem mondanék igazat. De hogy
munkál benne egy kimondott-kimondatlan igény, hogy egyfajta
merészséggel, minden festői "szótag és betű szájbarágása" nélkül is
hagyjon nagyvonalúan, a szemlélő képzelete számára tovább
feldolgozandó feladatokat, annak több példáját is kiállította. Az
egyik mindjárt a kezdő, áteső fényben sétáló alak, a másik a
Kurucdomb merész, sok szabadon hagyott fehérségével mégis inspiráló
felülete, a harmadik pedig egy csak nedvesen kidolgozott és szárazon
utána nem húzott, fákat ábrázoló akvarell.
Grabner József képei tetszenek az embereknek, és nagyon nemes és
szép feladat másoknak örömet szerezni, alkotva tanítani. Amikor jóval
a megnyitó előtt odaértem, hogy fotózni is tudjak, egy nagyon kedves
dedikációval lepett meg egy kis albumon belül. A végére ezt írta.
Jelszó: "Múlnak a gyermekévek."
Alkotói ereje teljében azt a még sokáig tartó merészséget és erőt
kívánom ennyi év ismeretség után a lábasházi képek alkotójának, amivel
mindenki másra a felismerés mosolyát csaló alkotások mellett, ilyen
bátor, tovább gondolható képekből is még sokat mutathasson
mindannyiunknak.
- DI -
2000. május 21., vasárnap 00:00
|