CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Van akinek nem futja többre, van, akinek nincs érzéke hozzá

Van, akinek nem futja többre, van, akinek nincs érzéke hozzá
Nyesegetünk, vágunk

Nem könnyű művészi alkotásokat reprodukálni. Először is a szobroknál, plasztikáknál ott van a rengeteg lehetőség a megvilágításra, mely - akár az emberi arcnál - előnyös vagy hátrányos helyzetbe hozza az alkotót. Aztán a képeknél ugyanez a megvilágítás, mely kiemeli vagy éppen a semmibe taszítja a megvalósított effektusokat. A következő probléma a képek üvegezése, mely persze pont úgy tükröződik, hogy mindig valami más vetüljön rá a képre, ne lehessen vakuzni, mert egy nagy fehér folt lesz az üveg helyén.
Így aztán kompromisszumokat - jobbakat és rosszabbakat - kötünk. Ferdén, alulról-felülről-oldalról fotózunk, ez persze magával hozza a képformátum torzulását. Mi a következő lépés? A közlendő képnél vágunk. Ha lehet, úgy, hogy ne menjen a mondanivaló kárára, minél kevesebb kerüljön a "cut" területén kívülre.
Ez a dilettáns, amatőr fotós módszere, esetleg ferdén hagyja a képet, többet is rajta hagy az illusztráción (ő így mondja: hogy az egészről is fogalma lehessen az olvasónak), ez magyarul kb. így hangzik: "Hadd gúvadjon a szeme, ha valamit is látni akar"!
Mondom, ezt megértem, ebben a cipőben járok magam is. Azt már kevésbé értem meg, ha egy nagyobb lap, mely már megengedheti magának, hogy bemutatkozzon, és akkor sem a szomszéd söröskert csaposának nézik, még ki is bontathatja a képet, levetetheti, polaroid szűrővel és állványról profi fotós fényképezi, ugyanígy jár el. Itt már más van a háttérben: adva van egy írás, amit kasztrálva vagy nem, de megvág a szerkesztő, aztán marad egy terület a képnek. Mit csinál ezek után a szerkesztő? Ugyanannyira becsüli a képet, mint a róla szóló írást: azt is megvágja, azt is kasztrálja.(Ízlése válogatja: megbecsteleníti.)
Amit végképp nem értek, az a profi kiadvány, mely még arra is szentel oldalakat, hogy mondandóját egy-egy részlet kiemelésével, külön közlésével erősítse meg, de amikor az egész képet közli, ugyanúgy levág belőle, mint az amatőr. Fontos, szerkezetileg, kompozícióban fontos részek mennek így veszendőbe: ha valaki ezt akarja tanulmányozni, talán forduljon egyenesen a Prado-hoz vagy a New York-i Modern Művészetek Múzeumához!
Egy képkivágást mihez is hasonlíthatnánk, mint egy műtéthez, melynek megvan az indikációja, hiszen legtöbbször csonkít is. Ha megvan az okunk, vagy annyira nincs lehetőségünk, ám próbáljuk meg szerényebben, de a profik se vágjanak bele a "páciensbe", csak, ha nagyon muszáj!
- DI -



2000. augusztus 17., csütörtök 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület