lehet másképpen is?
lehet másképpen
is?
Dávid és Góliát
Történetem a következő. 2 évvel ezelőtt egy évre előfizettem egy
szolgáltatást óriás-vállalatunknál. Magát a befizetett összeg
ellenértékét nem nagyon használtam ki, mert más alkalmam nyílt, egy
keresztszolgáltatás kapcsán. Több, mint egy éve az óriás
"kényszer-osztódott". Az új óriás csemete, nevezzük Góliátnak,
levélben keresett meg, hogy vegyem tőle is igénybe a szolgáltatást.
Úgy döntöttem, hogy nem, ezért nem válaszoltam a felkérésre. Állítólag
utána másik levelet kaptam, hogy amennyiben nem válaszolok, úgy azt
felkérésük igenlésének fogják fel. Én erre sem válaszoltam, gondolván,
ha nem kötöttem szerződést, miért olyan optimisták?
A meglepetés fél
éve ért, amikor egy csekk kíséretében felszólítást kaptam, hogy pár
tízezer forintos tartozásomat rendezzem. Én, feltárva válaszomban,
hogy meg nem rendelt, meg nem újított kérelmem és az igénybe nem vett
szolgáltatás után egy petákot sem vagyok hajlandó fizetni, levelem
elküldtem Góliátnak. Másfél postafordultával már meg is kaptam a
választ, hogy igen, tévedésről van szó, de egy hónapnyi díjjal -
néhány ezer forinttal - így is tartozom.
Ezek után kissé ingerültebb, de jóindulatú, magyarázó hangú
levélben válaszoltam, melyet, mintha nem is küldtem volna levelet,
faxot, E-mail-t, egymás után követték a típus-levelek, csekkel
kísérve. Közben bekapcsolódott a levelezésbe - Góliát oldalán - egy
behajtó cég, egy darab levél és egy darab, kedves nő hangján
folytatott telefonbeszélgetés erejéig, minek kapcsán, mint a
végtelenre állított magnó, ismételgettem igazam, hogy meg nem rendelt
szolgáltatásért nem fizetek. Fizetek viszont azonnal, ha akár a
szolgáltatás megrendelését, akár igénybevételét igazolják. Hathatott
rájuk mondandóm, mert ők többször nem kerestek.
Idén új, komikus fordulatot vett az "ügy": Góliát megfenyegetett,
hogy amennyiben nem fizetem be a kérdéses összeget, megszünteti (a már
egy éve megszüntetett) szolgáltatást. Válaszlevelemben gratuláltam
humorérzékéhez és javasoltam, hogy ha már ilyen jól el tudunk
levelezni egy nem létező adósságról, talán más, hasznos témát is
választhatnánk. Megadtam a Cyberpress oldalaim címét és a magam
részéről a kultúra, lélek és színházrovat témáit ajánlottam fel.
Megtoldottam mindezt pedig egy külföldi mammut cég aznapi levelének
bescannelt példányával, amelyben előfizetésem megújítására bíztatnak
és ennek reményében egy példányt előre a gyönyörű, (és nem olcsó)
folyóiratukból elküldenek. Fogadást ajánlottam Góliátnak: ha a
mammutcég egyetlen sorral is be akarja vasalni rajtam a példány árát
(én, csóró magyar, külföldre szakadt hazánkfia ajándékaként kaptam
eddig az előfizetést, hogyan is engedhetném meg magamnak
gyermekorvosként azt, amit másnak nyújtott ajándékként egy
"középnyugdíjas" nyugati megengedhet), nos, akkor én az egész éves
előfizetési díjat Góliátnak kifizetem.
Nem tudom, mi használt, de két napja megjött a levél a stornózott,
kinullázott csekkel együtt. Címünkhöz visszatérve, ilyenkor, Dávid
győzelmekor a zsidó sereg nekiesett a filiszteusoknak. Mi ne tegyük
ezt! Nagy dolognak tartom egyrészt azt, hogy Góliát elismerte
tévedését, másrészt, hogy bocsánatot kért. Ehhez is kell egyfajta erő,
nem is kevés!
"Pirruszi (pyrrhusi) győzelem" - sikoltanak ilyenkor a klasszikus
műveltség birtokosai - még egy ilyen "győzelem" és idegrendszerem
bemondja az unalmast.
Igen, másokért azért néhány apró megjegyzés ide kívánkozik:
- Pénzben, bélyeg-és telefonköltségben, hárman legalábbis a kérdéses
összeget elköltöttük anélkül, hogy Góliát ténylegesen utánament volna
adminisztrációs hibájának.
- Góliát sokszorosított típusszövegekre irogatta rá nevem és címem,
én darabonként válaszoltam. Ne adj' Isten, hogy olyan kiterjedt, ilyen
típusú levelezésem kezdődjön, ahol ilyenre szükségem lenne!
- Más talán már többször befizette volna akár az első, akár a
második összeget, ha máskor nem, hát a bulldog-módszerű behajtó cég
jelentkezésekor.
- Vitathatatlanul igazam volt és mégis ezt jártam végig. Mi van
azokkal, akik bizonytalanok igazukban vagy egyszerűen tévednek?
Győztem! A legnemesebb talán benne az, hogy megmosolyogtattam
másokat. Nem, nem evvel a kis cikkecskével, ennyit nem remélek! De
mindazokat, akik végighallgatták interurbán telefonjaimat és
végignézték, amint a méregtől lesápadtan jövök be Góliát újabb
levelével. Ez került nekem "sokba", és nem tudom, kinek és milyen
számlán nyújthatom be igazi, immár kifizethetetlen tartozását.
-DI -
2000. február 05., szombat 00:00
|