csókot lopni és flaskákat törni...

Arról értesültünk, hogy
"ez év március 24-én 25-én és 26-án a Soproni borvidékre látogat az Első Magyar Borbaráthölgyek Egyesülete. A vendégek programja a Soproni Bor Útja közösségi marketing program része.
A látogatás védnöke a Soproni Gasztronómiai Társaság, a Corso étterem és a Soproni Borrend. A vendégek megtekintik a Lővérek alján levő Sop-Vin pincészetet, a bánfalvi Pálos pincét, amely festői környezetben, egy hegy oldalába vájt pince. Fölötte középkori kolostor, melynek megtekintése során a borhölgyeknek alkalmuk lesz gyönyörködni a soproni fenyveserdők sudár fáiban. Vendégeink látogatást tesznek a belvárosi Rákóczi pincébe, ahol kiváló kékfrankos kóstolgatása közben Dr. Szita Miklós hordótörténeti előadását hallgathatják meg.
Nem messze, a Petőfi pincében a poncichter hagyományok felelevenítése során mókás hangulatú borakadályversenyt szervezünk.
A további programok során vidám koccintásra várja a borhölgyeket Dr. Gimesi Szabolcs a borváros polgármestere és Molnár Tibor hegyközségi elnök. Magyar Dezső, borrendünk ceremóniamestere méltósággal ismerteti a soproni borok történetét.
Később a híres fertőparti vendégszeretettel üdvözli a borhölgyeket a fertőbozi Széchenyi pince, ahol anno grófok loptak csókot grófkisasszonyoktól a gesztenyefa hordók között.
Mindezen programokat a legnagyobb szeretettel ajánljuk nemcsak a borhölgyeknek, hanem a világon mindenkinek, aki kiváncsi egy kis borvidék nagy boraira."

Eddig a hír "komolyabbik" fele, mely tényleg érdekes. A többire már nem is érdemes odafigyelni!
Mert mire asszociál ilyenkor a rosszindulatú, csak borharapó szerkesztő?

Először arra, hogy nyilván létezik a Borbaráturak Egyesülete is, mindkét egyesület alapszabályában viszont szerepel a kitétel, miszerint egy családból egyszerre ketten nem lehetnek tagjai az egyesületeknek és a két egyesület köteles programját előre kiadni, nehogy valamelyik pincében véletlenül is összetalálkozzanak, férjuram és felesége, mert kezdetét veszi a bo(ú)rháború...
Aztán arra gondol, hogy a borakadályverseny futószámát a mustosított rövidtáv jelenti, melynek a (be)teljesítését a jelenlevőknek a felcsatolt borkorcsolyák és közbevetett dongák nehezítik.
Megjelenik lelki szemei előtt a párhuzamosan megrendezett borfelszívódási verseny győztese, az, aki először dől ki a kóstolgatásban. Vesztese az, aki még mindig tiszta fejjel hagyja el az utolsó helyszínt. Ő ugyanis köteles újra kezdeni az egész programot.
Nyilván a rendezvény egyik fő attrakciója a nemzeti és városi nagy boranya megválasztása, aki a gesztenyeszagú pincében (szagoltak már virágzó gesztenyefákat?) pincében a grófok szellemétől mást is kapott csókokon kívül...
Egy valamirevaló látogatás lehetséges újabb állomásai: a legjobban kopaszító borgazda (bor-bély), az akadályfutás sövényugrója (bor-bolya), a legtöbbet helyeslő borivó (bor-da), a szolmizáló borivó (bor-dó), a méregre legjobban asszociálható ízű bor tulajdonosa (Bor-gia), a legjobb borszaporító (bor-jaddzó), a legrosszabb lőre termelője (Bor-ne-ó!), a gyilkos bor (Bor-oszló), a férjriasztó bor (bor-zadály), a pösze bortartó (bor-(s)zeb) és az önkielégítő bor (bor-ona) címek megválasztására.
A vendégek után a borgőzös Tűztorony szoknyában, azt is térdig felhúzva, a szokásosnál kissé ferdébben integet, mellette kulturáltan támolyog a soproni fenyveserdők összes sudár fája. Az ember- és borbarát hölgyek pedig egyre gyorsabban, szél szárnyán távolodnak, amiben nem kis része lehet annak, hogy nemes hagyományainkat követve a poncichtereknél babrétest fogyasztottak.

- DI -