Talán, ha egyet likvidálnak a városi "konklávén"

Nincs újság, mely hálás lenne a cikkírónak azért, mert egyet-többet a sokszor méltán ostorozható városatyák közül védelmébe vesz. Márpedig a tegnap esti rádió-párbaj és a megyei lapban megjelent cikkek után én erre érzek magamban kényszert.
Tudatában vagyok annak, hogy nem vagyok az igazság birtokosa, csupán néhány gondolatomat osztom meg azokkal, akik mindezen bevezetés után még hajlandók elolvasni az írásomat.
A mindenki által valamennyire, de sokunk által nem eléggé ismert gazdasági nehézségek arra kényszerítették a Soproni Önkormányzatot, hogy egy olyan programcsomagot hozzon létre, melyben SOK EGYÉB MELLETT egy általános iskola megszüntetését rendeli el. Az iskola vezetője, alkalmazottai és a szimpatizánsok, Sopron polgárai felháborodtak ezen. A felháborodás, ha csupán a tényt, a bezárást szemléljük, teljes egészében jogos.
A probléma azonban nem itt kezdődik, hanem két teljesen más helyen.
Először is az iskolákat alapvetően fejkvótából tartja fenn - több-kevesebb kiegészítéssel - a működtető. Ennek is a következménye az a kaotikus átalakulás, mely az iskola időbeli és profilbeli bővítéséből menti a menthetőt, szerez a katonatoborzással rokon módon nebulókat magának. Nyilvánvaló, hogy bármennyire is az ideális állapot az egy tanár-egy diák összetételű osztály lenne, ez talán mégsem valósítható meg. A kvóta hallgatólagosan (is) tartalmaz egy minimális osztálylétszámot, de van egy gyakorlati számítás, mely egyszerűen nem engedheti meg azt a luxust, hogy kis létszámú osztályokat lehessen indítani. (Kovácsék sem engedhetnek meg maguknak egy úszómedencés luxus házat, ha egyszer nincs víz a házukban, budiba járnak és anyagi nehézségekkel küszködnek. Ezek tények, és tudvalevőleg azok makacs dolgok.)

Nem esett szó az általam hallgatott részben arról, hogy a születésszám csak az utolsó tíz év alatt a városban a felére esett vissza. Változatlan fejpénz mellett - kedves polgárok - A VÁROS ISKOLÁIBÓL NEM EGY, HANEM A FELE FELESLEGES! Ezt pedig mindenki annyira vegye magára, mielőtt mások dilettantizmusáról beszélne, amennyire az ő inge! A város az iskoláit az önök, a város polgárainak gyermekeiből tartja fenn. Ha nincs gyerek, nincs pénz, nincs iskola. Ez ideig-óráig áthidalható a legkülönfélébb módszerekkel, melyek közül a pályázat a legdivatosabb manapság, de ennek is csak akkor van értelme, ha bárki a kritizálók közül egyetlen ész-érvet fel tudna hozni amellett, hogy a születésszám "biztosítható" módon a közeljövőben nőni fog.
A ausztrál benszülött állítólag abba őrült bele, hogy vett egy új bumerángot, el akarta hajítani a régit, és az mindig visszajött. Rajtunk, szülőkön kívül sokan voltak mások is, akik "közreműködtek" a "hatékony neveléssel" abban, hogy a felnövő és ma nem szülő generáció értékrendje ilyen lett, amilyen. A bumeráng visszajött. Ez az a betáplált értékrend, mely a Fekete Gyula nevével fémjelzett, országgyilkolás veszélyére felhívó értelmiség kiröhögtetéséhez vezetett. Mindez addig nem volt érdekes, ameddig személyesen (értsd egzisztenciálisan) valakit nem érintett. De most már ott tartunk. Most már érdekes?
Miért védem a Soproni Önkormányzatot? Azért, mert észérvek alapján hozott meg egy szükséges döntést, holott egy sokkal "demokratikusabb" megoldást is választhatott volna. Ma az egész ország a fenenagy privatizációjában ugyanazt az erkölcsi hiányt éli meg, melyet kitermeltünk az átkosban is és utána is. Ennek legkézzelfoghatóbb megjelenése az egy páciensért, egy receptért, egy gyerekért, egy vevőért, bárminemű anyagi dologért, sokszor nagyon kétes eszközökkel folytatott harc.
Megtehette volna a városi vezetés, hogy Sopron iskolaigazgatóit összezárja egy terembe, majd miután az anyagi kényszert felvázolta előttük, rájuk bízza a döntést, hogy melyikük iskolája szűnjön meg, rájuk zárva az ajtót. "Konklávé", ahogyan megérdemeljük. Talán enyhe túlzás, ha azt állítom, hogy rövid időn belül egyikük távozott volna az élők sorából - hála a heves érdekvédelemnek -, s felszállhatott volna a fehér füst, melyet a túlélők, azok hoztak volna meg igencsak sajátos módszerekkel, akik most a döntés ellen apellálnak.
Lehet, hogy ez lett volna a kisebb áldozat?
- DI -