Itt volt a méhész. Kifüstölte kénnel a méheinket. Mégiscsak fontos a KÖJÁL; félt, hogy az idegen méhekkel fertőzést visz be a saját kaptáraiba. Még ott döngenek a mézgyűjtő körútról visszatértek a roló előtt. Állítólag, ha nem érzik az anya illatát, már nem telepednek meg.
Jelentem, a méhész és a kutyák nagyon jól tolerálták egymást. A méhek közül egynek sikerült ujjon böknie a méhészt. Ha a méhek is olvasták a szakkönyvet, akkor már nem szabad problémának lenni. Még egy-két nap, aztán lehet nyitni tartósan az ablakot. A meleg változatlan, Georgie még nem eszik, csak iszik, de mozog, nincs rossz kedve, csak étvágya nncs.

Újabb nap és újabb meleg rekord. Georgie eszik, iszik és kibírhatatlan. Felmászik a maga kis 60 kilójával mindenre és mindenkire és miután megfürdettük reggel, minden csupa víz a házban és kutyaszagú. Elismerem, aki nem szereti, annak borzasztó. Még szerencse, hogy nem élünk fene nagy társadalmi életet - ha éltünk volna is, a kutyaszag nyilván szelekciót hajtott volna végre.

A szemetet elvitték. Tavasz óta gyűjtögettük, most egy nagy, egy kis kuka és egy nylon zsák telt meg vele. Fúj a szél, de a meleg miatt nem merünk kilépni a házból. Fejbecsapottan alszunk, pihenünk és sokat olvasunk. Magam nem ismertem Tamás Istvánt, de amióta Udvardi Erzsébettől kaptunk két könyvet is, szinte le sem tettem. Az egyik dráma, a másik pedig egy történeti naplófeljegyzés-sorozat a rendszerváltás éveiből. Sajnos, a szerző egy éve meghalt. (Persze szeretném azt hinni, hogy most is még bőven az a változás zajlik, mármint a rendszerváltozás a maga átrendeződéseivel, ami magyarázhatná ezt a sok botlást, botrányt. Csak nem mehet ez a végtelenségig! )

Reggel voltam a kis boltban. Jól működnek a hűtők, de a meleget befelé pumpálják - gondolom, nagyobb beruházás felesleges az egy évben három hónapot működő betonkockába - így aztán minimum 45 fok bent. Szinte örül az ember, ha kijut a szabadba a tűző napra. Felvágott szeletelő gép nincs és ezek a kézzel trancsírozott szeletek egy-egy ragadozó adagjait rejtik. Legközelebb egyben kérem. Hogy ez eddig nem jutott az eszembe! Mégiscsak jó dolog az írás! Meleg van. De mintha ezt már mondtam volna. Alig 300 méter hazáig, de amíg a hat szénsavas vizet hazahozom, vagy négyszer cserélem a kezem.

Már a negyedik friss vödör vizet viszem a kutyáknak, legalább az hozzon nekik valami enyhülést. Magam maradok a vörös fröccsnél, de csak poharas szinten. Most igazán jegesen, a fene egye a szobahőmérsékletre esküvőket, hogy a pára lecsorogjon a pohár szélén.

Teljes a kikapcsolódás; a TV már tavasszal sem működött (másfél éve csináltattuk meg Tapolcán), mostanra sem javult meg magától, hiába vártuk. Tegnap fiam hazavitte javíttatni, így maradt egy db., a nyugati URH-n (milyen fura, hogy ez a kifejezés még megmaradt-bár ahogy a műsort hallgatom...) működő rádió. Még nem vettem a fáradságot, hogy a Bartókot megpróbáljam megkeresni, Így aztán az szól nálunk is halkan, ami mindenhol máshol bömböl, nem is tudom, minek bekapcsolni, úgyis mindenhonnan ezt hozza a szél. Elfutni sem lehet előle.