A balatoni életkeserítők egyik legrondább fajtája a szúnyog. Idén több is van belőlük, régebben vagy a zajos vagy a hangtalan bombázó volt éppen divatban, most egyszerre landolnak kopasz fejemen és vagy sikerül agyonütni, vagy nem.
Saját tenyészhellyel büszkélkedhetünk, ugyanis a györöki talajviszonyok fizikát megcsúfoló sajátosságai következtében nagyobb csapadék után a pincében csónakázni lehet, nálunk a tóparti laposon pontosan ugyanolyan vízállás mellett, mint mondjuk a hegy tetején.

Anno vettünk ugyan szúnyogkrematóriumot (egyszerre kettőt, fene-nagy optimizmussal), ami a hálózatba dugva gyönyörű kék fényben játszik, de a megcélzottak inkább Valentin napi össztáncot jártak körülötte és csak az a pár ugrott nyilvánvaló öngyilkossági szándékkal bele, akinek nem akadt partner ebben a vérszívó bacchanáliában.

Vannak akik (hamisan) a kenőcsökre esküdtek. Mozgásképtelenné tette a szúnyogokat, már amelyik beleragadt.

Azóta aztán spray-k tömkelege (óh ózonlyuk!) lepte el a lakást. Ezzel ügyességünk fokozódott ugyanis legtöbbje csak akkor hat, ha telibe találjuk vele a delikvenst. Néhány már messzebbről is hat, ha jó büdöset csinálunk és bezárunk gondosan mindent.
Használtunk már éjszakai rezsót is, amit a meleg nyáréjszakán kell a konnektorba dugni és kis lapkát beletenni (a X Ft) ez egy éjszakára (kontra Gyóni Géza) elűzi őket a sarokig, hogy pénzügyi helyzetünk romlásával egyidejűleg újra támadhassanak.
Most éppen ájtatossági gyakorlat kapcsán egy füstölő spirál ereget bodor és vésztjósló felhőket a terasz tetején döngicsélő ártó lények felé Ennek következtében a kacagó szúnyograj egy éles kanyarral a padlóra veti magát, hogy védtelen lábainkat célozza meg az ártó felhő alatt.

Addig, amig nem találunk megfelelőbb megoldást, mardnak a sűrű önpofonok. Meg is érdemeljük, ha már ilyen helyre vertük sátrunkat, ahol az önkormányzat ugyanúgy csak elvenni tud, mint máshol és nem, mondjuk permetezni, amitől élni is lehetne a Föld ezen vizes pontján..