|
KultúrVáros |
|
Lesz-e türelmünk kivárni, míg egy törvénytisztelő nemzedék felnő?
Lesz-e türelmünk kivárni, míg egy
törvénytisztelő nemzedék felnő?
Kultúra alapfokon
A miniszterek értekeztek. Nagyon helyes, adminisztratívan ez is
a dolguk. Döntöttek fontos és elvi kérdésekben. Gyorsan szeretnék
kihúzni az országot az erkölcsi pocsolyából, amibe belesüppedt.
Talán ismerős a kép, hogy a sárba ragadt gépkocsit vastag kötéllel
rángatja kifelé egy tank, nagy lendülettel. Mi történik ilyenkor? 10:1
arányban elszakad a kötél, az autó marad ott, ahol van, majd
megjelenik egy egyszerű terepjáró, és lassú húzással centiméterről
centiméterre kihúzza a személykocsit. Valahogyan mindig ez az érzésem,
hogy rossz a technika, türelmetlen a kormány.
Pedig sok mindent megtanított már nekünk. Az egészségügyieknek a
cserekereskedelem egyszerű módját (ezen alapképzésen alig változtatva
most már a nagyszámú kilépő felét a TESCO foglalkoztatja). Cserélnek
kórházak és osztályok egymás között vattáért tiszta ágyneműt, WC
papírért katétert. Tűért vértartályt, monitorért kutyagumit. A spontán
árfolyamok naponta változnak, csak a kísérő szöveg, melyet nem bírna
el az Internet minimális normája sem, az nem változik.
Egy külföldi befektető-jelöltet kérdeztek meg magyarországi
befektetési terveiről. "Addig nem érzem magam biztonságban, amíg az
egészségügy, az oktatás és a rendőrség fizetése nem lesz a jelenlegi
többszöröse, és addig be sem fektetek."
Sopronban a lakosság most kezdi érezni a nyilatkozó igazát, s ha
igazak a hírek, akkor rövid időn belül egyre jobban érezni fogja.
Nem személyi kérdésről van szó, hanem általános erkölcsi
kérdésről. Amikor a közbeszerzés odaítélésén, a szállítások
esetlegességén múlik egy vállalkozó megélhetése, addig az építtető, ha
megfelelően nagy a tét, ott zsarolja, ahol akarja, és a pénz nem
megfogható. Persze egy erkölcsileg feddhetetlen - ennek megfelelően
szegénynek megmaradó - ügyes ember a saját milliós hasznát fordíthatta
volna nővérekre, ágyneműre, gépekre - hadd ne mondjam: a betegek
javára. Nem az ő kötelessége lett volna, de mondjuk, ha erkölcsileg
azon a magaslaton állt volna... Ez nem feltétlenül elvárható.
Mindenki - mondjuk így - majdnem mindenki "megfogható valamivel".
Ha a másik oldalon ott volna az ellenőrzés, a jövőre nézve pedig a
jövendő nemzedék erkölcsi nevelése a gyakorlattal szemben (ez sem
olcsó dolog!), akkor még lenne valami kapaszkodónk, valami távlatunk.
Így "szakad a kötél" és hiába lesz hivatalnoki kar (ki merne akár
ma egy hivatalnokot a fizetése negyven százalékával megkörnyékezni?
Nevetséges!), inkább smasszerokra lesz szükség, akik tudnak bánni
azokkal a szegényekkel, akik megfoghatók.
- DI -
2000. november 28., kedd 00:00
|
|
|
