1998.október 5-én 17 órakor a Bencés Diákszövetség Soproni Csoportja meghívására az Orsolyita Kollégium dísztermében tartott előadást Jáki Teodóz bencés paptanár "A csángókról - igaz történet" címmel. Közreműködött: Nyisztor Ilonka csángómagyar népdalénekes.

A dísztermet megtöltötték mindazok, akik talán nem is először hallották az erdélyi magyarok és csángók kiemelkedő barátjának kedves szavait és történeteit.

"Az erdélyi magyarság és a csángók a román és a magyar nép megbékélésének lehetősége lehet" -mondta az előadó az egyházi sematizmusok alapján még mindig 261000 főt számláló magyarság csoportjáról. "Ezek egy harmada már nem beszéli apja és nagyapja anyanyelvét, egy harmada beszéli, egy harmada pedig nálunk szebben beszéli"-mosolyodott el Teodóz atya, aki 56. erdélyi-csángó útjáról tért vissza és készül az 57.-re. Természetesen vissza kedves csángói közé, akik kivételes erkölcsiséggel, kitartással viselik és őrzik számunkra elképzelhetetlen körülmények között magyarságukat és tisztaságukat.

A diavetítéssel kísért előadás igazi illusztrációja Nyisztor Ilonka volt, aki hihetetlen erővel, előadói készséggel ás átéléssel szólaltatta meg azon földdarab immár halhatatlan dallamait, ahol a magyar népdalkincs kivételes darabjai kerültek rögzítésre, amely föld szülöttei az egyébként zárkózott alaptermészetű Bartók Béla saját bevallása szerint is élete talán legszebb két napjával ajándékozták meg a zenegyűjtő tudóst.
Énekelt imádságok ezek a dalok, természetes befejezésük az erőteljességükben is rendkívül cizellált dallamvezetésük, hajlításaik után is az "Amen" önátadó egyszerűsége, ahogyan ez a nép Isten kezét fogva hagyja magát vezetni.
Nemcsak Jáki Teodóz, de minden jelenlevő, sőt minden népének jót akaró magyar kívánsága kell, hogy legyen: lehessenek magyarok az erdélyiek és a csángók, akiknek kérését mindannyian imádkozhatjuk:

1998. október 05., hétfő 00:00