Németh Dóra 5/I. A.

"Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. " A róka szavai jutottak eszembe Saint-Exupery "A kis herceg" című meseregényéből. Egyformán igaznak éreztem a nagyböjt 4. vasárnapjának igeliturgiájára (Jn 9, I -141; Ef 5, 8-14) és az erről elmélkedő legifjabb társunkra, Dórira, aki édesanyjával együtt ezekre a gondolatokra jutott a Szent Margit Plébánia szombat esti bibliaóráján:

"Az evangélium kapcsán elgondolkodtam, a vak embernek milyen borzasztó is lehet. Azt hallottam, hogy aki vak, annak a többi érzékszerve jobban működik, mint egy látónak, pl. jó a hallása, szaglása, tapintása, stb. Próbálja pótolni, persze nem tudja, a hiányzó érzékszervet. A vak ember látása különleges lehet, főleg aki sohasem látott, mert az az ember úgynevezett belső látással saját világgal rendelkezik. Nekünk is van, hányszor mondjuk, hogy ilyen vagy olyan a lelkivilágunk. A lélekkel próbál az ember a láthatatlan világhoz kapcsolódni, s élni vele. Hányszor mondjuk, hogy ezt "előre láttam", vagyis előre éreztem bizonyos dolgok bekövetkezését. Így képzelem el a vak ember életét. Kiszolgáltatottnak, alázatosnak, szeretetreméltónak, sokszor szomorúnak s éhezőnek a szeretetre. Gazdag belső világukról, érzelmeikről tanúskodnak a vak festők.
Az evangélium céloz azokra az emberekre, akik látnak, mégsem fogják fel, mit látnak, mert nincs meg a belső látásuk, a lelkük hozzá, és ezt Jézus fontosabbnak tartja az egyszerű érzékelésnél. Több evangéliumban halljuk, amikor mondja Jézus, "menj, a hited meggyógyított"! Itt Jézus megkérdezi a vaktól hogy hisz-e benne, és ő minden tétovázás nélkül megvallja a hitét, nem törődve a farizeusok haragjával. Az evangélium ugyanakkor biztat is bennünket, hogy így higgyünk mi is Benne, akik nem látjuk Őt. Segít nekünk, hogy belső látásunkkal, hallásunkkal megtaláljuk Őt, ha keressük. Az imádságban, az áldozásban, a szentmisében, az emberek iránti szeretetünkben, keresztjeink hordozásában.
Az olvasmány is a külső, felszíni dolgok jelentéktelenségére utal, és az ember belső tisztaságának lényegéről beszél.

Németh Dóra 5/I. A
Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum