Rólunk szól a tábortűz

Dönci ül mindjárt balról. Tetszett benne a tábori élet alatt, hogy bár sokan féltek tőle, egyáltalán nem volt visszahúzódó és extra, nem volt terhére senkinek, hanem ügyesen, derűsen, sok szeretettel beilleszkedett a tábor életébe. Karcsi bácsinak eszébe jut Dönci kisfiús, meleg hűsége, ahogyan szinte árnyékként követte őt mindenhova. Igen sok örömet tud árasztani maga körül, hogyha elhagyja az otthoni kiismerhetetlen különcségeket és meggondolja, hogy mindig emberek, testvérek, jóbarátok között van, akik mást érdemelnek tőle. Tetszett Dönciben, hogy végig írta a naplót és fáradhatatlanul segített, ahol szökség volt rá. Ő volt a tábor egyik nagyon kellemes meglepetése…Nem tetszett, hogy elég önállótlannak mutatkozott. Sokszor kellett neki segíteni egészen apró dolgokban is. Odahaza többször kell neki megtenni olyan apróságokat, amelyeket eddig bizonyára anyu tett meg helyette: cipőpucolás, ruhakefélés, holmik elrakása, körömtisztítás…A fiúk helyeslik Karcsi bácsi megállapításait. Sőt Röfi, aki pedig leginkább ellenezte odahaza Dönci eljövetelét, Röfi kiemeli, "milyen rendes srác lett ebből a Dönciből, amíg itt voltunk". Dönci szélesen mosolyog, szólni akar, de magáról nem beszélhet senki…

Pálkövit úgy kell kiemelni a pokrócból, hogy láthatóvá váljék. Pistiben az tetszett, hogy hazai szokása ellenére sohasem nyafogott. Néha egészen komoly munkánál, megerőltetésnél is tudott jókedvűen, frissen a többiekkel tartani. Megszerettette magát mindenkivel és kedves kisfiús magatartása különös színt adott a tábornak. Imre külön kiemeli Pisti stramm, gyors engedelmességét: legfeljebb egy helyes grimaszt vágott, de ellentmondás nélkül mindent megtett. Nem tetszett benne, hogy a renddel nagyon hadilábon állt. Ő fizette a legtöbbet az elveszett, elhagyott tárgyakért. Fogmosásra, körömtisztításra, fésülködésre, rendes felöltözködésre sokat kellett figyelmeztetni. Odahaza anyunak sokkal nagyobb önállóságra kell nevelnie Pistit. Ő, bár csak negyedikes, elég ügyes, hogy saját magát, okos irányítással, ellássa, sőt odahaza segíteni is tudjon. A táborban sokat javult ilyen téren, de nem szabad elhagynia…Miki megemlíti, hogy amikor Pisti látszólag szemtelenkedett a nagyobbakkal, akkor se lehetett megharagudni rá, mert viselkedése soha nem volt bántó és tudott kibékülni is…