|
Lélektől lélekig |
|
Értékesek vagyunk
Értékesek vagyunk
Az evangélium üzenete
2000.05.21.
Grafika: D. Hoffer Erzsébet
Jn 15.1-8 Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves.
Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt
pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már
tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok
hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem
teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok
bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én
benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem
marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad.
Összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és tanításom is
bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok.
Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim
lesztek.
 Jézus hasonlata
nyilvánvalóan elsősorban egy élő kapcsolatra utal, mely a szőlő tőkéje
és ágai-vesszei között fennáll. A hasonlatok persze mindig sántítanak,
és lehet azon gondolkozni-vitatkozni, hogy amennyire feltétele a
termésnek a tőhöz való élő kapcsolódás, annyira a csonka tő milyen és
menyi termést hozhat az ágak nélkül? Nem többet szeretnék persze ezzel
mondani, mint azt, hogy az élő kapcsolat kétirányú, kölcsönösen hat
egymásra, röviden: fontosak vagyunk közösségben és egyénként egyaránt.
(Vajon amikor Szent Pál arról beszél, hogy szenvedéseinkben
kiegészítjük Jázus szenvedését, akkor nem ugyanezt mondja?)
Túl messzire kalandoztam! Pedig csak arról szeretnék írni, hogy
Magyarország szőleinek nagy része silány, termésükből nemzetközileg
alig értékesíthető bor készíthető, legfeljebb azok fogyasztják
nyelvcsettintve, akiknek már a denaturált- vagy a faszesz is megfelel
a célnak.
Meg kell újítani a szőlőket! Ez pedig a régi tőkék kivágásával jár
együtt. Ha bárki ilyen területen halad, nyitott szemmel járjon, mert a
kivágott tőkék alakja sok mindenre asszociálható! Sok fájdalmas,
eltorzult "corpus" fekszik a halomba hordott, és tűzre szánt törzsökös
természet-alkotta szobrok között. Kisebbik fiam egy ilyen alig
átalakított fadarabbal "nyerte meg" rövid bencés gimnáziumi
pályafutása alatt a képzőművészeti versenyt. A "győztes" corpus-t,
melynek címe:"Én vagyok a szőlőtő", egy Győr környéki templomban a
falra is felhelyezték. (Vajon ott van-e még, vagy a naturális és
félreérthetetlen szimbolikus tartalmat hordozó tőkét mára egy
akármilyen giccsel helyettesítették már?)
Az evangéliumi hasonlat így lesz életünk részévé, mindennapjaink
iránytűjévé, túlszárnyal alaki sokatmondóságával mindenfajta
prédikációt. Csak rá kell nézni! Benne van a példabeszéd, benne a
passió és benne a mi nem kívánatos jövőnk is, ha arra gondolunk, hogy
lesznek fák, melyek tűzre vettetnek, akár még annyi szenvedés után is.
Szőlőtő és szőlővessző most szüli leveleit, hogy a metszés és
kötözés után, még annyi kapálást, permetezést követően őszre termést
hozzon! Gondoljunk közösségünkre Krisztussal, mely forrás, alapanyag
és minta a föld alakította göcsörtös termő egészhez, melynek mi is
fontos részei vagyunk.
És ez nem elméleti megfontolás, nem kegyes beszéd, hanem maga a
kereszt üzenete!
-DI -
2000. május 16., kedd 00:00
|
|
|
