Ha beszélő viszonyban lennénk Istennel, vagy akár csak Isten adta józan eszünkkel, akkor mi is rádöbbenhetnénk, hogy rossz helyen élünk! Kivándoroltunk természetes otthonunkból, amire adottságaink szólnak. Torzóvá tettük a világot, miközben azt hisszük, hogy ez az igazi szabad világ. Azzal dicsekszünk, ami a szégyenünk. Sőt, lenézzük azt a kisebbségben lévő embercsoportot, aki meg tudta őrizni az ember igazi értékvilágát.

Egyik igen alacsony szellemiségű bulvárlapunkban ol-vastam azt a hivalkodó információt, hogy hazánkban már csak 37 %-nyian tartják értéknek a házastársi hűséget. Az iromány kétségtelenül azt szuggerálta az olvasóinak: miért tartoznál ebbe az elmaradott gondolkodású 37 %-ba! Egy ismerősöm Pannonhalmán járta után azt mondta nekem: Nem érti, hogy ilyen intelligens, jóképű fiatalemberek miért élnek itt, ahelyett, hogy családot alapítanának. Magukat elkötelezetten hívőnek tartó emberek észre sem veszik esetenkénti egoista vagy éppen korrupt színezetű hétköznapi gyakorlatuk fonákságait. A sor mérhetetlenül és elkeserítően hosszú. Az igazi baj azonban elsősorban nem is a manipulált - és mennyi közreműködő van ezen a téren! - gondolkodásunkban van, hanem ennek fel nem ismerésében. Amikor ezt a torz állapotot tartjuk normálisnak! Amikor megszűnik a kommunikáció lehetősége is. Mert a 2x2=5 szindrómával mit lehet kezdeni? Amikor nem tűnik fel, hogy afrikaiként mit keresünk Amerikában. A szabad Amerikában manipulált korlátoltságunk bilincseiben élve! Ha a rab nem érzi rabságát, akkor jól is érzi akár magát benne. Ámbátor egyre több embertől hallom, hogy nagyon mélyre süllyedt az emberi minőség, elromlott a világ. Csak tovább kellene lépni a jelenség konstatálásánál, és merni kellene eljutni a gyökerekig, igazi természetünkig és vállalni a következtetések becsületes levonását! Szembesülni az Igazsággal, amely valóban szabaddá tesz minket, féligazságainktól, látszat szabadságunktól, előítéleteinktől, pénz és vagyon rabságunktól, önteltségünktől…. Az ember édeni állapota helyes viszonyrendszerében rejlik: Istennel, embertársainkkal, természettel, a boldogulásunkért eszközül adott javakkal, önmagunkkal.

Egyszer egy kis értelmes, 16 éves tanítványom azt mondta az egyik hittanóra végén. Én mindezt, amit most hallottam elfogadom, igaznak is tartom. De ha mi betartjuk, akkor abba bele is pusztulunk, mert a világ egészen más… Pedig az igazság az, hogy abba pusztulunk bele, ha hasonulunk ehhez a torzó világhoz, és nem az igazi "afrikai természetünknek" megfelelő világot akarjuk kialakítani.

Ez a Húsvétnak is a legfontosabb üzenete: Vele együtt fel kellene támadnunk! Az igazi emberi, az isteni prototípusnak megfelelő, valóban felszabadult, tényleges perspektívát adó életre! Mert az afrikai néger Amerikában rabszolga, veszélyeztetett, még ha oly csillogó is Amerika. A 2x2=4 és nem 5. Krisztus pedig valóban feltámadt!