Nyelvédesanyánk

Nyelvédesanyánk a címe annak az irodalmi emlékműsornak, amely a 250 éve született nagy magyar nyelvművelő, Kazinczy Ferenc munkássága előtt tiszteleg.

Az Egyetemi Ifjúsági Házban (Sopron, Béke u.) 2009. december 2-án, szerdán 18 órai kezdettel Orbán Júlia Radnóti és Latinovits –díjas versmondó összeállítása sok zenével, színpadi elemekkel, vidám és emelkedett hangulatú versekkel kb. 800 év irodalmi anyagából olyan művek sorrendjét vonultatja fel, amelyben anyanyelvünk fennmaradásáért küzdők, nem egyszer emberfeletti munkája tükröződik.

Az előadás – tekintettel a 2009-es Kazinczy- és a Magyar Nyelv évére – bemutatja az első magyar nyelvű szövegemléktől, a Halotti Beszédtől kezdődően egészen napjainkig nyelvünk ékes és érdes oldalát is!

Latinovits Zoltán mondta: „A vers olyan emberi beszéd, ami a dallal, az ősi dallal rokon, rokon azzal a kimondhatatlannal, ami már-már titkos, sámáni mesterség. A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb repülése, legforróbb vallomása a létről! A LEGSZENTEBB JÁTÉK!”

„Voltak versek, melyekkel ünnepeltem, voltak, melyek hazavarázsoltak, beutazhattam általuk a világot,múltakat, tengert, égboltot, voltak derűsek, szomorúak, betegesek, boldogítók, voltak, melyek halott anyámhoz vittek, szerelmemhez, voltak, melyek a halál torkából hoztak vissza, voltak, melyek igazságomban erősítettek, hitet adtak, hogy nem vagyok egyedül, tartozom valakiknek valamivel, felemeltek,ha elestem, és néha, néha, amikor rajtam volt a Fény: repülni is tudtam általuk.”