CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2021. május 14., pĂ©ntek, Bonifác napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Nyelvédesanyánk

Nyelvédesanyánk a címe annak az irodalmi emlékműsornak, amely a 250 éve született nagy magyar nyelvművelő, Kazinczy Ferenc munkássága előtt tiszteleg.

Az Egyetemi Ifjúsági Házban (Sopron, Béke u.) 2009. december 2-án, szerdán 18 órai kezdettel Orbán Júlia Radnóti és Latinovits –díjas versmondó összeállítása sok zenével, színpadi elemekkel, vidám és emelkedett hangulatú versekkel kb. 800 év irodalmi anyagából olyan művek sorrendjét vonultatja fel, amelyben anyanyelvünk fennmaradásáért küzdők, nem egyszer emberfeletti munkája tükröződik.


Az előadás – tekintettel a 2009-es Kazinczy- és a Magyar Nyelv évére – bemutatja az első magyar nyelvű szövegemléktől, a Halotti Beszédtől kezdődően egészen napjainkig nyelvünk ékes és érdes oldalát is!

Latinovits Zoltán mondta: „A vers olyan emberi beszéd, ami a dallal, az ősi dallal rokon, rokon azzal a kimondhatatlannal, ami már-már titkos, sámáni mesterség. A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb repülése, legforróbb vallomása a létről! A LEGSZENTEBB JÁTÉK!”

„Voltak versek, melyekkel ünnepeltem, voltak, melyek hazavarázsoltak, beutazhattam általuk a világot,múltakat, tengert, égboltot, voltak derűsek, szomorúak, betegesek, boldogítók, voltak, melyek halott anyámhoz vittek, szerelmemhez, voltak, melyek a halál torkából hoztak vissza, voltak, melyek igazságomban erősítettek, hitet adtak, hogy nem vagyok egyedül, tartozom valakiknek valamivel, felemeltek,ha elestem, és néha, néha, amikor rajtam volt a Fény: repülni is tudtam általuk.”




2009. november 29., vasárnap 20:31


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület