A zene és a bor tündöklése

A zene és a bor kapcsolata több annál a közvetlen kapcsolatnál, hogy a borról zeneművek születnek. Úgy, és annál több, mint ahogyan a hangok, dallamok és a föld-nap táplálta-érlelte ízek harmóniája szavakkal leírhatatlan: kifejezni nem, hanem csak érezni, illetve átélni lehet.

A Kékfrankos kamaraest folyamán elhangzó zeneszámokhoz értékes soproni borokat, válogattak össze a szervezők, hogy a bor és a művészet harmóniáját közvetlen vizsgálódás és egyben az említett átélés tárgyává tehesse minden zene-, és borbarát.

A Kékfrankos kamarest idei műsorában, amelynek helyszíne a BW Pannonia Hotel volt, a hangok, ízek társításának harmóniája pedig, tökéletesre sikerült.

Felix Mendelssohn-Bartholdy D-dúr vonósnégyesének első tételéhez zöld veltelíni társult, hogy aztán a kétségkívül az est fénypontját jelentő Klarinétkvartett alatt a rosé is megcsillanjon a poharakban.

Carl Stamitz, akárcsak két évtizeddel később Mozart, az 1770-es évek elején nagy kedvvel írt a kor egyik hangszerújdonságának számító, egyedi hangszínű klarinétra. A koncert különleges vonós-klarinét harmóniái felvillantották azt az érzést, ami különlegessé tette Stamitz korában ezt az instrumentumot. Azt, ami a kor zenéjében is izgalmas élményt jelentett éppen a klarinétnak köszönhetően, a mai közönségnek ifj. Firtl Mátyás játéka elevenítette fel, a kvartett- további három tagjával együtt. A kor gyakorlatának megfelelően az elsőhegedű szólamot sokszor bízták a klarinétra elsősorban francia komponisták, hiszen fennmaradt az, hogy maga Stamitz is Párizsban ismerkedhetett meg e gyakorlattal.

A Haydn D-dúr vonósnégyeséhez, amelyet a Wespa-vonósnégyes adott elő, a műsor összeállítói szerint a kékfrankos, majd a merlot illett leginkább.

A zene és ízek harmóniáinak újabb különleges és egyedi alkalma volt a Bormarketing Műhely szervezésében megvalósult különleges est.

BTÉ