CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Sorban, soron kívül

Mt 3,13-17 Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. De János igyekezett visszatartani: ,,Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?'' Jézus azonban ezt válaszolta neki: ,,Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságot.'' Akkor engedett neki. Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni. És íme, egy hang hangzott az égből: ,,Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik'' [Iz 42,1].

Nem az én "találmányom", hogy nehezen megfejthető az ember és a viselkedése. Ugyanazon emberen belül is gyakran találunk közös nevezőre aligha hozható "tételeket".
Nézzük például az egyéniséget! Egy ideje közös téveseszméjévé vált sok fiatalnak, hogy csak a különbözőség lehet alapja az érvényesülésnek, csak a kirívás a többiek közül lehet a kiindulási pont egy karrier felépítéséhez. A "minimál eltérést" persze egészen furcsán definiálják a gyakorlatban: egy neonszínű sosemvoltmég hajtincs, egy furcsa hajba nyírt vonal, egy deformálódó és gyorsan devalválódó tetoválás kelti sokszor azt a hajmeresztő érzést a viselőjében, hogy ő most már más, ő már egyéniség.
Igen, érteni vélem: egy alig néhány forintos festékcsomag, egy olló, egy divatőrület hullámjain lovagló szurkálómester órácskája mind-mind jóval olcsóbb és könnyebben kivitelezhető, mint az a belső értékbecslés, az a sok-sok munkával járó folyamatos értékteremtés, melytől felfedezhetővé válna az a "különbség", ami miatt érdemes volt megszületnünk, amiért Istennek olyan szép terve van éppen velünk.
A mai evangélium - sok egyéb mellett - talán éppen arra is rámutat, hogy Isten "gyakorlatában" úgy zajlanak ezek a dolgok, hogy Ő emel ki. Megtartja annak privilégiumát Magának, hogy megítélje, mikor értünk meg a kiemelésre, mikor lettünk használható "szerszám". Jézus viselkedése, miszerint beáll a bűnösök közé, megteszi azt, amit Róla jövendöltek, ami illik, amikor betölti az igazságot vagy amit még fordítanak az evangéliumi részből, pontosan "rímel" arra, amit később Ő maga tanít: „Amikor lakodalomba hívnak, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is."
Ennek az igazságnak kényszerű, de jólelkű betartására int, hogy egyrészről később a legtöbbször kiderül: kár volt arra a kiemeltségre "hajtani", nem olyan előnyökkel jár, mint amilyenre számítottunk, másrészről - legalábbis másokon - azt látjuk, hogy éppen a divat szerint a kirívóság éppen valamilyen masszához csap oda bennünket, részben felismerhetetlenné téve azt, amiben mi mások lehetnénk.
Sorban és soron kívül. A mai evangélium - némelyeknek jóslás, némelyeknek a megtapasztalás szintjén felismert - igazságot hirdet Istenről. Amikor Isten megismerhetetlenségéről beszélünk, akkor azért álljunk meg egy pillanatra azoknál a réseknél, melyeket éppen az örökkévalóság függönyén nyílnak, mert támaszul szolgálhatnak, amikor egyáltalán szándékunkban áll, hogy megismerjük, szándéka szerint váljunk használhatóvá, betöltsük az Ő igazságát.
- DI -



2008. január 13., vasárnap 15:57


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület