Lk 16,1-13 A tanítványoknak pedig ezt mondta: ,,Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta és azt mondta neki: ,,Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!'' Az intéző ezt mondta magában: Mitévő leszek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, ha elmozdít az intézőségből. Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: ,,Mennyivel tartozol uramnak?'' Az így felelt: ,,Száz korsó olajjal.'' Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!'' Azután megkérdezte a másikat: ,,Hát te mennyivel tartozol?'' Az így válaszolt: ,,Száz véka búzával.'' Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, és írj nyolcvanat!'' Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben hazug, az a nagyban is hazug. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.''

Sokan felejtik el a hamis intézőről szóló evangéliumi tanítás magyarázatakor, hogy annak mindkét eseménye (találkozás az úrral és találkozás az adósokkal) ugyanabban a közegben, a hamis mammon birodalmában történik. A gazdag ember a vagyon szaporításához keres intézőt, megfelelő embert, - menedzsert - mondanánk ma, akinek nincsenek különös skrupulusai, amikor valamit meg kell tenni. "Alkalmas ember", nem riad vissza egy kis csalástól, hamisítástól - ott akar maradni a pénz birodalmában, a tűz körül, s ez lehet, hogy sikerül is neki - a megfelelő eszközökben bizonyította az alkalmasságot, "megírta a tesztet", átverte saját gazdáját is.

És a másik oldal? De furcsa is lenne, ha a pap kirohanva a gyóntatószékéből odalépkedne egyenként az emberekhez, hogy húzzanak már ki néhányat a bűneik listájáról, maradjon ott kevesebb! A példa abszurd voltából is látható, hogy Jézus nem a magatartás analógiáját tanította, csupán azt hangsúlyozta, hogy aki másban szerez gyakorlatot, annak nem lesz módja - "gyakorlata" az üdvözülésben, ugyanakkor a szándék, a ragaszkodás példa is lehetne. Nem kell külön utakon lelki adóslevelet hamisítani, ugyanis Valaki eltépte már az összes bizonyítékot a tartozásról, csaknem teljes feltétel nélküliséggel ajánlott "állást", örök életet.

Amikor a hamis mammon országában embert keresnek, akkor előnyben részesül az, akinek nagyobb a gyakorlata. Az analógia ebben valamennyire fennáll, de nem mástól, az ellenkező oldaltól meghatározottan. Mondhatjuk, hogy a megszerzett gyakorlat eleve előny, amikor "helyzet" adódik, amikor Jézus valamilyen formában az irgalmas szamaritánusi készségünkre kíváncsi. Ki mivel vesződik, azzal kenődik - idézem - nem először - ebben a rovatban a népi bölcsességet. Ki miben szerez gyakorlatot, úgy fog tenni, azzal "fertőződik", azzá hasonul, olyanná válik.

Ha egy hete arról beszéltünk, hogy az evangelizáció milyen eszközökkel történhet, akkor most ideje elmondanunk, hogy a környezet mennyire fontos. Determináló lehet, hogy valaki mit csinál életében: saját maga elé húzhat elvontathatatlan spanyolfalat, mely a másik oldalt teljesen eltakarja, az utat elállja.

Az elmúlt vasárnap evangéliuma világít rá a másik nagy, vígasztaló különbségre, ami a két ország között fennáll. Istennél nincs elbocsátás, nincs állásvesztés, az utolsó pillanatig egy igaz pillanatot követően minden megbocsáttatik. Mindenki maradhat a helyén, de előtte nézze meg, valóban jó helyen áll-e! Nem kellene-e elindulnia?!
- DI -