CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 20., szombat, Tivadar napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Magyar Kultúra Napja

Magyar Kultúra Napja - Sopronban immár a tizenkettedik alkalommal a Kálvin Kör, a KÉSZ és a Luther Szövetség szervezésében

A Soproni Kálvin Kör, a soproni reformátusok kulturális egyesülete - a KÉSZ és a Luther Szövetség helyi szervezeteivel együttműködésben - 2007. január
22-én immár tizenkettedik alkalommal rendezte meg a soproni Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központba a Magyar Kultúra Napja soproni ünnepi
estjét.
E rendezvények állandó szereplője a helyi Fidelissima Vegyeskar (Arany János vezetésével). A kórus a 2007-es emlékév alkalmából Kodály-műveket énekelt.
Az ünnepi előadó az idén Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke volt, aki megrázó képet vázolt fel az ezernél több tagot számláló társaság - a szellemi-, gazdasági-, sőt (helyenként és időnként) fizikai hadviselést elszenvedő magyar társadalom egyik legtámadottabb csoportjának - megpróbáltatásairól.

Kubik Anna színésznő - aki tavaly már vendége volt a soproniaknak (2006. október 20-án Ablonczy Lászlóval együtt Sütő András-emlékestet tartottak a
református templomban) - az est folyamán Nemeskürty István, Kányádi Sándor, Kalász Márton, Nagy Gáspár, Csengey Dénes, Gyurkovics Tibor gondolatait tolmácsolta. Kossuth-díjas költőnk, Nagy Gáspár (a négy évvel ezelőtti soproni ünnepi előadó) - immár odafentről - ekként bátorít mindannyiunkat:

"Hogy fényesednek az éjszakák!
amint élesednek a kések,
de a félelmes penge-arzenált
kicsorbíthatja az ÉNEK."
(Nagy Gáspár: Félelmen túli)

A Magyar Kultúra Napja (január 22., a Himnusz születésnapja) minden évben a nemzetközi ökumenikus imahét idejére esik. A 22-i soproni istentisztelet
résztvevői a közeli evangélikus templomból sétáltak át az ünnepi estre, hogy a nagyvilág nyomorúsága után a mai magyar sorskérdéseken is együtt
gondolkodhassanak. Reménységünk, hogy az Imahét aznapi igéje (Márk 7, 32) "a süketeket" e vonatkozásban " is hallóvá teszi, a némákat is
beszélőkké..."

Szarka László

Képriport





Fotó: cyberpress

A Győr-Moson-Sopron megyei ünnepség: ,,Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"

-

A Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat és a Bartók Béla Megyei Művelődési Központ Kht. közös szervezésében 2006. január 19-én tartották a Magyar Kultúra Napja Győr-Moson-Sopron megyei ünnepségét Győrött.

Az ünnepségen adták át a „Győr-Moson-Sopron Megye Szolgálatáért Díj Kulturális Tagozatának” elismeréseit.
Ünnepi beszédet Firtl Mátyás a megyei önkormányzat alelnöke mondott:

,,Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kölcsey Ferencnek, a Himnusz költőjének tömör üzenete ez: ,,Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!”

A Magyar Kultúra Napján gyakran idézik a kultúra szó jelentését lexikonokból, értelmező szótárakból. Ezek hosszas felsorolások arról, amit a kultúra egybegyűjt. A kultúra a meghatározások szerint, röviden az emberi társadalmak által létrehozott anyagi és szellemi javak összessége, a műveltség, az értékek, a hagyományok megőrzése, továbbörökítése, egyben magatartásforma.

A kultúra szóval jelölt fogalomnak van viszont egy olyan többlete, amely az eddigi felsoroltaknál magasabbra, az anyag fölötti dimenziókba vezet.
Mert a kultúra több mint egy gyűjtőfogalom. A kultúra több mint produktum, több mint teljesítmény, több mint ismeretrendszer, több mint a hagyományok tisztelete és több mint a társadalmi normákhoz való igazodás. A kultúra több mint tudományos tézisek gyűjteménye és azok gyakorlati alkalmazása.

A kultúra él. Változik, alakul. És, ami igazi lényegét jelenti: a kultúra alakít. A kultúra gondolkodásra és válaszadásra késztet. A kultúra megfontolásra és cselekvésre késztet.
Tehát a kultúrának ereje van.
Elég csak a kimondott szó erejére gondolnunk, az anyanyelv nemzetmegtartó erejére gondolnunk, vagy arra az erőre, amit egy hagyománytartó falu közössége képvisel, vagy éppen arra, ahogyan egy-egy művészeti alkotás az emberre hat.

A kultúra minden pillanatban viszonyulásra késztet, cselekvő részvételt feltételez. Ezért a kultúra közösséget teremt erejével. A közösség pedig a kultúra által él és fejlődik.
A kultúra nem rombol, hanem épít, gazdagít. A kultúra maga hat, alkot, gyarapít. És fordítva: aki hat, alkot, gyarapít, az kultúrát teremt. Ez a bonyolult összefüggés is a kultúra anyagfelettiségét tudatosítja.

,,Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!”

A kultúra fényt, világosságot teremt. Megláttatja a lényeget, egyben önismeretre segít, és tudatot formál. Egyéni, és közösségi tudatot alakít. Kultúra nélkül nincs öntudat és nemzeti tudat sincs.

A kultúra élet. Az egyénnek és a közösségnek pedig életminőség. A kultúra élet, tehát hitbeli gyökere van. Nem létezik kultúra hit, – vagy ha úgy tetszik – az életbe vetett bizalom nélkül.
A kultúra a létezésnél többet jelent. Annyival, mint amennyivel a puszta létszükségletek és életfunkciók fenntartásánál többet jelent az élethivatást, küldetést teljesítő emberi szándék és tett. A kultúra sorsértelmezés ad.

,,Hass, alkoss, gyarapíts! " – mondja Kölcsey.

A kultúra feltölti a létet. Úgy, ahogyan Kölcsey ebben a három szóban fogalmaz. A kultúra hat: valamit elindít, jó irányba terel, formál, átlényegít, a léthez világképet rendel.
A kultúra alkot: létrehoz, újrateremt, újat formál. Gyarapít: gazdagít, erősít, életnövekedést eredményez.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A kultúra: eredeti jelentése szerint szántás-vetést, megművelést jelent. A kultúra latinul azt is jelenti: gondozni. Mint ahogyan már az ókorban a földműves megművelte földjét, elvetette a magot, gondozta, de mindvégig abban a tudatban, hogy az élet növekedéséhez szükséges erőt egy feljebbvaló, teremtő erő adja. Nehéz, fáradságos, és az elemeknek kiszolgáltatottan tette a munkáját. Ez gyakran akár hiábavalónak is tűnhetett. De a művelés akkor is kötelessége volt.

Mai megtépázott magyar valóságunkban a kultúra ,,munkásainak” hasonló a feladata és a sorsa.

A kultúra elhivatottság arra, hogy törődjünk azzal a világgal, amit ránk bíztak. Műveljük a ránk bízottakat, ápoljuk az értékeket, örökítsük tovább a hagyományokat, a tudást. Tegyük ezt minden nehézség ellenére, az életnövekedés reményében.

A kultúra az értékek világához közelít bennünket, ahhoz az abszolút értékhez, amely örök és változatlan. Ezért a kultúra megtart.

A kultúránk megtart, azzal, hogy magában foglalja magyarságunkat, kereszténységünket és európaiságunkat. Mert a nyelv, a népművészet, a művészet és őseink élettapasztalatának időtálló értékei a Szent István-i örökség által maradhattak meg. Magyarságunk a Szent István-i örökség által maradhatott meg.
Így európai és egyben magyar az a kultúra, amely a hitben gyökerezik. Egyszerre különböztet meg és kovácsol össze egy közösséggé. A történelem során önazonosságunkban megtartott és megtart, egyben az európai közösséghez
kapcsolt és kapcsol.

Bartók azt vallotta: ,,ami új és nagy jelentőségű, azt mindig a régi gyökerekbe oltják…”

Ez az örökség tartott meg minket, magyarokat Európában, abban az Európában, amelynek gyökerei az antikvitás és a bibliai kultúra.
Ez az örökség tartotta meg a magyar nemzetet, szétszakítottsága ellenére.
Ezért, Önöket, akik fáradságos munkájukkal ezt segítik, köszönet illeti. Köszönet illeti Önöket minden megtanított verssorért, énekért, minden táncmozdulatért, minden, kézbeadott könyvért, minden jóra nevelő szóért és tekintetért.

A ,,Hass, alkoss, gyarapíts!” - szellemében végzett munkájuk, a kultúrát szolgáló munkájuk a megmaradást szolgálja. Tehát a jövőt szolgálja. Jövőbeli megmaradásunkat – amint azt évezredes történelmünk bizonyítja – csak ez szolgálja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Himnuszban, a költemény születésének napján nem csak kultúránk egyik csúcsművét ünnepeljük, hanem erőt merítünk a megmaradásba vetett reményhez. Sorsértelmezésén keresztül a Himnusz ezt a reményt közvetíti.
Kölcsey Himnusza egyetemes és személyes hitvallás. Szellemisége a történelmünk erővonalain keresztül a múltból a jelenen át a jövőbe mutat. A nemzet imádságában
fennmaradásunk kérdéseit fogalmazzuk meg. Választ a sorskérdésekre a hitben gyökerező kultúra ad.

Hass, alkoss, gyarapíts!” ez egy elhatározás, és az elhatározást követő tettre való felszólítás. Üzenet. Életszemlélet, és egyben felelősségünk.

Nem hivatkozhatunk körülményekre, lehetőségekre, akadályokra, nehézségekre. Az idézett a vers utolsó sora., az előtte leírt sorokkal együtt egybecseng a Himnusz örökérvényű üzenetével.
Ez az üzenet legyen itt és most a Magyar Kultúra Napjának a megmaradásunkat, a nemzet megmaradását szolgáló üzenete:

,,Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! „

Köszönöm, hogy meghallgattak!

(Firtl Mátyás beszéde elhangzott a Magyar Kultúra Napján, 2007. január 19-én Győrben, a Bartók Béla Művelődési Központban tartott megyei ünnepségen).



2007. január 24., szerda 09:51


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület