Évzáró a zeneiskolában

A Soproni Horváth József Alapfokú Művészeti Iskola koncerttel búcsúztatta idei tanévét a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban.

- Eredményes volt, szép volt, zsúfolt volt – jellemezte röviden a zeneiskola idei tanévét Horváth Rudolf igazgató, aki hozzátette: a több éve rendezett eseményeket sikerült sok újdonsággal kibővíteniük, ez nem kevés szervezéssel és munkával járt.
Az évek óta megtartott sikeres rendezvények között említette a Zene Világnapja, az adventi koncert, a zenekari kíséretes hangverseny idei eseményeit, a kibővített Magyar zeneszerzők Hete, a másodízben megrendezett Kamarazenefesztivált.

- - Nagyon jó ötletek, nagyszerű, színvonalas koncertek, fergeteges reklám, gyalázatos érdeklődés – szólt a rövid értékelés.

A zeneiskola idén vendégül látta a kempteni ének- és zeneiskola küldöttségét, hatalmas sikert aratott a Zenevár hangszerbemutató sorozat. Több zeneiskolás diák ért el sikereket országos versenyeken. Közülük is kiemelkedik az országos gitárversenyen II. helyezést elért Dibuz László (tanára Kovács Krisztina), az Országos Bartók Béla Zongoraverseny döntősei Bábinszky Gergely és Török Adél (tanáruk Ferenczi Éva), az Ifjú Muzsikusok Fesztiválján nívódíjat szerző Sarnyai Dalma (tanár: Fodor Gábor), és a szintén nívódíjas Szabó Lilla, aki a Systrum Regionális Versenyen is nívódíjat kapott (tanára: Horváth Jolán). Az Országos Énekverseny különdíját kapta meg Horváth Enikő Sára (tanára: Baloghné Móricz Andrea). A Hungaroton által szervezett és a soproni zeneiskolában rendezett versenyen az iskola csapata döntős lett, és kitűnő produkciók születtek a hagyományos Bach-versenyen, és a Kamarafesztiválon, elismerő visszhangot váltott ki a fordított zenei világnap is.

A művészeti intézmény anyagi gondokkal küzd
- Hangszerállományunk, hangszerellátottságunk siralmas. Öregek, már nem igazán karbantarthatók zongoráink, fúvós hangszereink lestrapáltak. Szerencsések azok a gyerekek, akiknek hangszerválasztási igényük egybeesik a hangszer beszerzésének viszonylag elérhető összegével, magyarán, amit még a szülők meg tudnak venni. Forrásainkhoz mérten pályázatokon, alapítványi pénzen próbálunk javítani helyzetünkön. Ugyan iskolánk épülete új, de azért láthatóan itt-ott ráférne némi javítás. A parkolási gond nem megoldott.

A magyar alapfokú művészetoktatás állami finanszírozásának állandóan változó megítélése nem ad okot egy stabil anyagi és hangulati érzésre a zenét oktatók-művelők táborában. Ez egy szóval kifejezve: létbizonytalanság – mondta el az igazgató a jelenlegi anyagi helyzetről.

Mélyponton hazai ének- zeneoktatás
A hazai ének- zeneoktatás a mélypontjára jutott, akár az általános-, akár a középiskolai beépített énekóraszámot nézzük – vélte Horváth Rudolf, aki rámutatott arra is, hogy a soproni zeneiskola helyzete speciális a magyar alapfokú oktatáson belül, és alapállásában is egyeddülálló abban, hogy nem kötelező a zeneiskolai oktatásban való részvétel.

Egyébként szinte minden általános iskola ,,művészeti” már, ezzel a művészeti oktatás ,,ügye” elveszítheti komolyságát, a gyerek egy helyszínen ,,letud” mindent, és az intézmény léte nem a létszámon múlik. Ugyanakkor nem biztos, hogy a kétfajta intézmény zajló hangszeres óra egyenértékű lenne – vélte az igazgató.

A zeneoktatás az elmúlt ötven év alatt eljutott arra a szintre, hogy szakos művésztanárok oktatnak, ahhoz képest, hogy a 60-as években egy-egy tanár 4-5 féle hangszert is oktatott, sőt az iskola életében előfordult, hogy egy szakot maga a hivatalsegéd vitt.

Ma magas szintű oktatás folyik a soproni zeneiskolában is, a növendékek, tanárok és szülők azon reménye mellett, hogy eljön az az idő, amikor a művészeti oktatás a finanszírozás tekintetében is a maga rangjára kerül. Addig marad erőt adónak a muzsikáló, éneklő gyerekek őszinte, határtalan öröme, amely megerősíti a zenepedagógusok szakmába vetett hitét.

T.É.