|
Grafikusművészek kiállítása a Festőteremben
Április 22-től május 14-ig látható a Festőteremben megnyílt soproni kiállítás. A tárlaton 22 grafkusművész munkái tekinthetők meg.
Semmiféle részletezést előre nem bocsátva: nagyon jó együttest láthat az a grafikát szerető, aki veszi a fáradságot, és elmegy a Petőfi térre, hogy a Festőtermi képeket megtekintse.
A kettős terem falain függő akotások nagyobbik része inkább sorolható a hagyományos, figurális grafika területéhez. Részint az évszámokból is látható, hogy nem a grafikai bi- és triennálék ki nem mondott, nem daklarált, de tapasztalt kötelező újítókedve az, ami a művek létrehozásában a vezető szerepet játszotta.
Így fordulhat elő, hogy nem kell külön tárlatvezetés a képek megértéséhez és élvezetéhez mindamellett, hogy a mívesnek is mondható akotások mellett nagyvonalú, merész, mégis közérthető képek is helyet kaptak a kiállítás anyagában.
Nem tudok nem elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy a korral együtt mind nagyobb területét vélem átfogni az akotásnak és kiállításra kerülés folyamatának. Érzem az indítékokat, látom sokszor a kezeket, melyeket a többé-kevésbé visszafojtott szenvedély vagy éppen a racionálisan kiötlött kompozíció kötelezettsége vezet. Aminek még erősen híján vagyok, az a harmadik részfolyamat megértése, amikor a művész önkritikus megtekintés után arra adja a fejét, hogy mindezt másoknak is megmutassa.
Így fordulhat elő - s az illusztrációként szereplő művek egyike sem ezek közé az utóbbiak közé tartozik -, hogy a művek törpe kisebbségénél egy kicsit átverve érzem magam, és csak az alkotó ezen a területen is érvényes újraolvasási és értékelési kötelezettsége az, ami ezekben az esetekben a keményebb fogalmazástól visszatart. - Egyébként is mindenkinek saját joga, hogy mit vesz be.
Ha egy, az unokám részére letöltött rajzpályázatból nem tudnám az ellenkezőjét, még azt képzelném, hogy a klasszikus mesék tárháza annyi mindenhez hasonlóan kiürült már az oktatásban, s az örök, szállóigévé lett tanulságok ismeretének hiányát valaki joggal feltételezi. Nem, nem így van! Éppen ezért nagyon szeretném látni a kultúrközönség sorában azt a gyermeket, aki egyszer-egyszer - no nem szó szerint, de tartalmában pontosan idézve - velem együtt egy-egy ilyen elhitetési kísérlet láttán így kiált fel: a király meztelen!
Még szerencse, hogy az elsöprő többségben levő tartalmas és szép alkotások elfedik, elnyomják az apró csalódások keserű ízét.
Most már csak azt kell eldöntenem, hogy ha - mondjuk - tíz év múlva számomra már minden kép elfogadható lesz, akkor a művészet változott-e meg, az alkotásokat értem-e jobban vagy ideje letennem a lantot.
- DI -
2006. május 06., szombat 14:12
|
