Si tacuisses...kezdődik a latin mondás, és érvényességét sokan és sokszor igazolják.
Öröm nézni a fénybe öltözött várost, ezzel együtt a belváros kapujában a karácsonyi vásárra hívogató kétnyelvű feliratot. A felvilágosult magyar polgár szeme előtt már az eggyel nyugatabbra hosszú ideje dívó fényes vásárok képe lebeg.
Magam nem voltam még ott sem, de az ugye minden egyén szuverén joga, hogy mit néz meg és mit nem.
Nem véletlenül kerültem én a vásárba! Könnyű Katit táncba vinni, mondja a mondás, és engem is egy kislány vitt képletesen és a valóságban a soproni Fő térre, aki történetesen egy betegem, s akinek anyukája felhívott, hogy most a doktor bácsi milyen büszke lehet a kis betegére, mert telefonértesítés alapján tudják, hogy az adventi nyertes-jelölt képek között ott találja majd az ő képét is. Merthogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, a vásárt ügyesen egybe kapcsolták egy rajzversennyel, ahová 170 kisdiák és diákcsoport küldött rajzokat.