CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2018. december 12., szerda, Gabriella napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

A hívatlan látogató

Mt 13,24-30 Más példabeszédet is mondott: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”


Amitől Jézus itt, a konkolyról szóló példabeszédben meg szeretne kímélni, az talán az egyik leggyakoribb kísértése napjainknak. Soha annyi rosszat ember naponta még nem hallott, mint az, aki a média fogságában naponta kénytelen elviselni, hogy felsorolják mindazokat, akik minden pillanatnyiságuk ellenére beleillenek az evangélium konkoly-képébe.
Az evangélium tudatosan egymás mögé szerkesztett Isten Országa képei még csak fokozzák azt a dimenzionális szakadékot, ami az egymást követő példázatokban rejlik. Egy felismerhető gazt megkeresni a búzamezőben elég nagy kunszt, de vajon ennyire egyszerű a dolog akkor is, ha minden jel arra mutat, hogy több a vetésben a konkoly, mint a gabona? Ha már itt tartunk: egyáltalán mit nevezzünk konkolynak itt és most? A megingásoktól felfelé mindent vagy csak a gyilkosságokat, a tömeggyilkosságokat, és a zsebtolvajok, a kisstílű bűnözőket csak a gyom még nem "megérett" kezdeményeként nevezzük még gabonának?
Ugye, hogy mennyire nem könnyű már csak a definíció sem?
Vajon itt is a mustárfák között menetelünk dicsőségesen árnyékból árnyékba vagy kicsit kétségbeesetten vándorolunk nagyítóval a kezünkben, mint a lámpással az ókor bölcse tette, hogy megtaláljuk azt a piciny, de ígéretes magot? És egyáltalán: türelmetlen emberi mivoltunkkal - és ez a másik nagy kérdés - hogyan bírjuk ki az aratásig?
Nem könnyű kérdések, melyeket folyamatosságukban az idő sorra megválaszol, míg a zsoltárossal együtt felismerjük a "termőidő", a vegetatívum hosszát
'Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás.
Hamar elragadod őket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fű:
reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad.'(Zsolt 90,4-6)

A cím kéretlen látogatójának, a konkolyt folyamatosan szóró ellenségnek a képével szemben, mely az egyik legnagyobb, megtapasztalt valósága életünknek, csak az igazságos bíró, a Gazda, az Atya képét lehet szembeállítanunk, aki legalább ugyanolyan valóságként tart meg bennünket az aratásig, hogy a válogatással teljesítse a példabeszéd tartalmát, hogy értelmet adjon mindannak, amit addig tettünk.
- DI -



2005. július 15., péntek 07:08


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület