|
Schrammel Imre kerámikusművész
A soproni Körmendi Galéria alagsori kiállító termében egy hete nyílt, és csak július 28-ig látható Schrammel Imre Kossuth-díjas kerámikusművész kiállítása. A csak szócska nem vonja kétségbe, hogy a közel egy hónap nem lenne elegendő idő akár arra is, hogy Sopron összes polgára szépen, libasorban elvonuljon a kiállított tárgyak előtt, csupán arra a tapasztalatra utal, ami csaknem minden tárlat sajátja. T.i., hogy a megnyitó összecsődült tömege után, ahol a kommunikációnak is nevezhető társadalmi élet lehetetlenné teszi a gondtalan gyönyörködést, már jóval kisebb az érdeklődés, a "beeső" látogató sokszor a tájékozottság, talán az ízlés hiánya miatt vagy éppen csak sznobságból nem képes az időtálló érték felismerésére.
Pedig ez a kis tárlat messze a legegységesebb és arányában is a legtöbb értéket hordozó a most Sopronban látható kiállítások közül. A legegyszerűbben úgy fogalmazhatnék: ez az a kiállítás, amire mindenkinek szüksége lenne (nekünk pedig közvetlenül és közvetve arra a belső átalakulásra, aminek létrejöttéről e sorok írója meg van győződve). Az a valóságos "eventeráció" (zsigertelenítés és nem kizsigerelés!), ami a szobrok csaknem összességének például a sajátja, érezhetően nem öncélú, hanem a cél érdekében alkalmazott módszer, hatásában mindenütt visszaigazolt.
Lehet, hogy még nagyon sokat kell várni arra, hogy mindazon fogalmakat, melyeket elvek alapján úgy fogalmazunk meg, hogy talán még biztosak sem vagyunk annak igazi megvalósulásában a modern művészetben, így, hirtelen, a valóságban újra együtt lássuk. A mélységes humanizmus, a kritikus, talán erősen ironikus realizmus, az értékközpontúság, a merész elvonatkoztatás, a formák nagy mértékű, de kifejező torzítása szigorúan a mondanivaló szolgálatában azok az elsődleges jellemzők, melyek Schrammel szobrait jellemzik. A legmélyebb emberi érzéseket "pengeti" meg alkotásaival, hogy még nagyon sokáig "rezegjen bennünk a húr".
Sokan kérdezik, hogyan lehet tudni azt, hogy valami tényleg "klassz", hogy pozitív, hogy értékhordozó. Nos, most itt az alkalom. Szigorúan élettani alapokon meg lehet próbálni. Csak le kell menni a Körmendi Galéria pincéjébe. Amit a látogató akkor érez, amikor onnan feljön, az az érzés, amire, ha van, lehet hagyatkozni. Ha nincs, akkor nagyon sajnálom. Azon már sem orvos, sem különóra nem segít! Akkor inkább maradjon csak meg a tárlatmegnyitó társaságánál!
Addig is ne tessék feledni a kötelező "házi feladatot"; Schrammel Imre kiállítása meglátogatandó a Körmendi Galériában: ez saját és mindannyiunk, minden ember érdeke.
- DI -
2005. jĂşlius 09., szombat 10:22
|
