|
Böszörményi Gábor a Pannónia Galériában
A Pannónia Galériában június 5-30-ig tekinthető meg a Cseh Borbála által megnyitott kiállítás, melynek meghívóját két nyelven is a Pogány Ö. Gábor által írt ismertető életrajz uralja. Az írásból megismerhetjük a hányatott sorsú művész életútját, aki a mellőzés mellett sok izmusnak is a részese volt.
A Pannónia-beli kiállítás képeit a realista ábrázolásra tett kisérlet uralja. Az idős alkotó képei egy rendkívűl harsány színvilággal és súlyra is tekintélyes mennyiségű festékkel ejtik zavarba a látogatót. Az első pillanatra bevillanhat a mai kor galéria-szemlélőjébe éppen az a tanács-sorozat, amivel a legtöbb interneten-érintkezőt a gyakorlatban ellátják. El is kél a figyelmeztetés, hiszen a civil érintkezés szférájában, amikor valaki előtt megnyílik a többek előtt történő szabad véleménynyilvánítás lehetősége, akaratlanul is az összes fontos dolgot szeretné elmondani. A lehetőségek adottak: az e-mail-ek hosszát (és tartalmát is) alig ellenőrzik. A figyelemfelhívás lehetősége pedig sokoldalúan adott. Amíg egy nyomdában többszöri munkával, átszedéssel, többletmunkával kellett kimódolni azt, hogy a fontos részek kiemelésre kerüljenek, addig itt elég egy kijelölés és kattintás és máris csupa nagybetűvel, dőlve vagy éppen vastagon, aláhúzva jelenik meg a szöveg.
Az alkalmazók maguk fedezték fel: jó adag önmérséklet szükséges ahhoz, hogy megfelelő környezetben a kiemelés valóban hatékony legyen, hogy ne "kiabáljon" az egész szöveg, mert a nagy "hangzavarban" elmarad a kívánt hatás. Aki erre nem jön rá magától, azt jóindulatúan, a netikett ajánlásával, majd később esetleg keresetlenebb szavak használatával is figyelmeztetik.
A dolog kényelmetlensége az, hogy a művészi komponálás, elhelyezés, kiemelés az alkotás folyamatának olyan ismert, természetes részei és feladatai, melyet tanítanak és évezrede(k óta) alkalmaznak. Így aztán jelen kiállításon a szemlélőnek csak a zavar jut, miközben a felkiáltójeleket kerülgetve szeretné megúszni "hasraesés" nélkül a képek megtekintését.
Az elementáris színek az összhatásban letompítják egymást, és bármennyire ordító is a színkavalkád, mértéktelen használata csak zavart, "szürke képi zajt", monotóniát eredményez. Csak sajnálhatjuk, hogy a mesterek hatására gyakorolt -izmusok munkáiból nem láthatunk egyet-egyet kontrasztként vagy megerősítésként, nem tudjuk, honnan indul az a "letisztulási folyamat", ha ide ért el végeredményként, amire az ismert művészeti író is hivatkozik.
A döbbenet, a sokk-hatás sok, többnyire hirtelen hatás eredményeként felléphet. Nemes formái a művészet igazi ouvre-jébe tartoznak, főleg akkor, ha kiemelnek környezetünkből. Véghatásként azonban talán szerencsés, ha a természetnek egy naturális alkotás nem a konkurrenciája, nem beszürkítője, hanem kiemelője, figyelemfelhívója, minden mellékzaj és zönge nélkül.
- DI -
2005. június 09., csütörtök 21:13
|
