CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2018. május 24., csütörtök, Eszter, Eliza napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

De mit csináljunk Istennel?

Mt 17,1-9 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.” Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!” Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!”

A szűkebb környezetünkben élő ember szellemi fejlődésére két alapvető folyamat (a sok kisebben kívül) van hatással. Az egyik mindenképpen a tudományok fejlődése, mely a világ vizsgálható dolgait próbálja sorrendbe, rendszerbe, helyre rakni. A másik az a még mindig döntő fontosságú negyven év, mely a föld egyéb helyein is a felvilágosodás óta zajló folyamatot gyorsította fel erőszakos és brutális módon: ez a kísérlet Isten eliminálására szólt a velünk kapcsolatba lépő valóságból.
A szellem harapófogója azonban nemcsak ilyen nagy vonalakban, de egyéb "szűk keresztmetszetekben" is szorít: nem elég, hogy a világot Isten nélkül magyarázták nekünk, számos olyan - a hit nélkül nehezen megválaszolható, legfeljebb frappáns válaszokkal parírozható - oldalvágást is ki kellett védeni, melyek nem könnyítették meg még a jószándékú kísérletet sem a Teremtő ember általi elhelyezésére a világban.
Pedig sokszor éri "kísértés" a mindennapok emberét ilyen irányban is. Akiket jámbor birka módjára terelgettek át a másik akolba, most meglepve, s még mindig kicsit hitetlenül látják, hogy bizony hit és tudomány nemcsak, hogy létezik egymás mellett, hanem sokan teljesen egészségesen és egymástól nem is függetlenül vallják és gyakorolják mindkettőt. S nemcsak ilyen általános, közösségi-társadalmi kétségek merülhetnek fel az egyénben, hiszen a jól-rosszul őrzött "háztáji" valóságában, a féltve elszigetelt, "maszek" életében is történnek dolgok, melyek a saját tapasztalata szerint léteznek ugyan, ám az ő világában megmagyarázhatatlanok, magyarázatra várnak.
Valahogyan értelmeznénk is a dolgokat! Vannak már "bejáratott utak" a szellem kényszerszülésére, ha valami hasonló történne velünk, mint Péterrel, Jakabbal és Jánossal, hogy magyarázzuk az eseményeket. A legtöbbször, értelmes közönség közepette azonban ez sem jön be.
Erre az esetre szól a címbeli kérdés - látszólag rendkívül vulgárisan és nehezen értelmezhetően, de a valóság minden mozzanatával igazolhatóan - nagyböjt második vasárnapján. Mit csináljunk azzal, aki eddig ezernyi, általunk teljesen másnak tartott alakban részese volt életünknek, s most egyszercsak elváltozik színében, kiderül Róla, hogy Ő más, hogy Ő nem az. Kiderül Róla, hogy Ő Isten. Ő az Isten, Ő egészen más, és mégis köze van hozzánk!
A "színeváltozás" jelenete világosan megmutatja, hogy mi ezzel a felismeréssel, mint jelenséggel, nem sok mindent tudunk kezdeni. Hebegünk, habogunk, s ha már teljesen nyilvánvaló, hogy eddigi véleményünk knockout-olódott, akkor hallgatunk, tartósan, mert még nem tudjuk, kiről is beszélnénk. A dolgok fejlődése az elénk tárt analógiában teljesen nyilvánvaló: mi csak akkor tudunk valamit kezdeni az Istennel, ha Ő is akar valamit kezdeni velünk. Lehet, hogy türelmetlenek vagyunk? Lehet, hogy pletyka-szinten jó lenne terjeszteni azt, ami velünk történt, de nem megy?
A mai világ nem "várakozás-párti". Mindent azonnal szeretne, sőt még előbb. Akkor, amikor neki tetszik, akkor, amikor eszébe jut, amikor ő úgy gondolja. A három apostol félreérthetetlen és félreértelmezhetetlen jelet kapott - Jézus feltámadását - arra, amikor el kellett kezdődnie a hír terjesztésének, akkor, amikor visszaigazoltan a félreértelmezések, a hihetetlenség ellenére a hír megmaradt és terjedt, amikor a hirdetés tartalmát sem a benne részes, sem a hallgató valósága megmásítani nem tudta.
A nagyböjti evangéliumrészlet már Húsvét jelentőségére utal. Ne te akarj már Istennel valamit kezdeni, majd Isten kezd veled valamit! Valami nagyon szépet, megvilágosítottat, az Ő színeváltozásával együtt olyant, amikor a te színed is megváltozik. Amikor emberből az Ő gyermekévé leszel, minden üdvtörténeti előzménnyel, alakkal, szenttel és eredettel együtt szervesen. Akkor majd jelet ad, akkor majd benned is húsvét lesz, akkor majd benned is feltámad.
- DI -



2005. február 18., péntek 16:05


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület