CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2018. december 12., szerda, Gabriella napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Az vagyok, akit nevén szólított

Mt. 4,12-23 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: „Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! [Ézs 8,23-9,1] A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt.” Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” [Mt 3,2 ] Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. Miután tovább ment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, a Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeussal együtt rendezték hálóikat, és őket is elhívta. Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt. Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében.

Soha "nem ment teljesen ki a divatból" az a típusú vallomás, amit a hívő ember arról tesz, ahogyan őt Isten (Jézus) szolgálatára meghívta. Persze korok szerint változott a forma, s akkor, amikor úgyis folyót lehetett rekeszteni a népvallás híveivel, talán kicsit "divatjamúlttá" is vált. Azok a korok szerették igazán ezt a fajta megnyilatkozást, amikor az Egyház számára fontossá vált az evangelizáció, így a Missziók voltak azok a helyileg mindig változó területek, ahol igazából soha nem szűnt meg a vallomás aktualitása.
Utoljára időben, talán a legközelebb hozzánk a lélekben való megújulás mozgalma hozta ezt a "beszámolót", ott is a kezdeti lángoló, mindent megemésztő tiszta tűz erejét szerették igénybevenni, mely mintegy magától "tárult" ki minden eléje kerülő előtt.
Persze az ilyen tudósítások mind magukon viselik annak a kockázatát, ami elviekben is sokszor korlátozta a túlzott kitárulkozást. "Disznók elé gyöngyöt" citálták sokan az ismert kifejezést, és volt is benne valami.
Ha most a Máté Evangélium idevonatkozó része kerül a szemünk elé, valójában minden sokkal természetesebb, mint ahogyan azt mi tesszük, és mindent átjár az az erő, amit a nyers, csiszolatlan mondatok hordoznak.
Isten "nem magyarázza magát", csak van, csak élő és ható. Némi segítséget mindenesetre adnak a felismeréshez a körülmények: nagyon egyszerű, de a lét minimumán biztonságban élő emberek, akik ma is csak a legnagyobb kényszer hatására - az éhhalál szélén - tehetők mobilissá, egy teljesen más irányba indulnak el. Nekünk a gyakorlatban még az evangélista atyai, ószövetségi magyarázata sem áll a rendelkezésükre, mellyel az írás az ismerethez szükséges, lelki-szellemi hátteret festi meg a meghívás előtt .
Ugye egy pillanatig nem képzelhetjük, hogy Péter, András, Jakab és János, amikor megkérdezték tőlük, hol laknak, akkor azt válaszolták volna, hogy "sötétségben,... a halál földjén és árnyékában"? De vajon mai, primitív ál-miszticizmusra hajló korunk kiejtené-e ezeket a fogalmakat? Nem hiszem. Mégis sorra megjelennek azok a magyarázatok a médiánkban, amelyek magyarázni szeretnék a magyarázhatatlant, az egyénnek szólót, a csak általa érthetőt. Vajon a legszebb és a legtalálóbb nem Pál felkiáltása: (Fil 3,12) "ahogy Krisztus magával ragadott engem."
Meggyőződésem,hogy amennyire változatosak a meghívás körülményei, amennyire ég és föld két ugyanabban a korban meghívott ember története, úgy ugyanolyan egyszerű és megmagyarázhatatlan a tartalma a meghívásnak, aminek "primőrje" most itt áll előttünk leírva: "Jöjjetek utánam!","Jöjj, kövess engem !"
A magyarázat maga Jézus, és nélküle nincs magyarázat, nem követhető az esemény, szétszóródnak a gyöngyök. Még hasonlóan nagy fenntartással tudom kezelni a közösség tagjainak a csoport előtt tett kölcsönösen megerősítő vallomásait is, mert a milliő egészen más, mert Isten egyéniségekként kezel minket. Talán ezért olyan változatos a meghívás, s a közös "csupán" az, hogy mind Hozzá szól.
Amikor az ünnepek ajándékozás-halmaza, a meghívók és kártyák özönének kitöltése során vért izzadunk, hogy valami egyénit vigyünk bele a kötelező pár soros üzenetbe, ugyanakkor Ő egyszerűen néven szólít. Nem személyi-, nem taj-számon vagy adóazonosítón, hanem nevünkön, úgy, akikké igazán csak Benne, az Őt követésben lehetünk. Ez az igazi tartalma a meghívásnak. A kifejezés hordozza mindazt az egyéni ízt és ismételhetetlenséget, amire csak Ő képes. Aminek nem lehet ellenállni, amitől el kell indulni. Ami hitünk szerint, ma is, mindnekivel megtörténik, kikerülhetetlen, s ami egyben a sorsunk és a lehetőségünk.
- DI -



2005. január 21., péntek 15:57


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület