CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

...blog '2004
(blog = weblog = a neten közzétett rendszeres írás, aktuálisan születő és azonnaliságában olvasható internetes napló)

Mert miért ne lehetne pont egy éves értékelés blog, születhetne írás - (vajon hány standardabb "periodika" létezik egyáltalán, amely következetesebben tér vissza időről időre?)- ebben a jórészt meghatározatlan műfajban?
Az év végi forgatagban kapunk tantrát és Cialist, Viagrát népszerűsítő spamot egyaránt. Az év egyik fő foglalatossága a spamok törlése, a spamszűrők update-elése volt. A levélözön egyik célja, hogy ismételten határozzuk el magunkat arra, hogy jobbak, hogy mások leszünk, a másik stóz pedig fogyasztási szokásunkat megváltoztatva vagy éppen tartósítva szeretné elérni, hogy csak tizenöt percet várjunk - ha tudunk.
Még égnek a karácsonyi fények, lassan szagtalanná és tűlevéltelenné válnak ünnepi szobadíszeink, s a legtöbben egész évi kötelező rokonszükségletüket szeretnék egy nagy magyarországi látogatás-(tor)túrával "letudni". Már a rokonok sem ugyanolyanok. Vannak megnevezhetetlenek és értelmezhetetlenek a két régi csoport, a kedveltek és a csak az ünnep miatt kibírhatók mellett. Az áruházak csere- és szilveszteri végső harcukat vívják, a lakók újabb biztosításokat kötnek, újraszigetelik ablakaikat és előrehozzák az év végi hálaadás (?!) időpontját, hogy az immár teljesen ellenőrizhetetlenné vált petárdacsata leghevesebb ütközeteit még időben ki tudják kerülni. Már most sem sikerül mindenkinek, már most is sikerül mindenkinek más-érdekűnek lennie. Nem unatkozunk.


Nem igazán alkalmas az idő a fogadalmakra sem, melyek egy részéről kiderül, hogy még korai, még nem időszerű, más részéről pedig - a jövő évi, el nem készülő blog szerint - már az lesz nyilvánvaló, hogy késő...
Időzavarban vagyunk. A blog szigorú idősorrendjébe belezavar mindaz, ami ismétlődve történt, s az, ami éppen ebben évben megváltozott. Mikor történt mindez velünk? Érett már bennünk az anyagi szubsztancia, csak letagadtuk, csak becsuktuk a szemünk? Vagy mikorra kerüljön be dátum és idő szerint a blogba az angyal, aki az ajtóból int, lángpallossal vagy anélkül, hogy itt az idő...?
Mintha elkerülhetetlen lenne, mintha fátumszerűen kellene visszatérnie a késő-téli, év-eleji depressziónak, mely a medvéken kívül ebben az évben is ezzel a téli rémálommal kezdődött, hogy lassú magához-téréssel mozgassa csak meg majd késő-tavasszal a dermedt izmokat.
Amikor adventben azt kérdezgetik a korai fények gyújtogatói, hogy vajon mivel jobb az, ha csak karácsonytól vízkeresztig égnek a gyertyák, mindig azt válaszolom, hogy várják meg, amikor kialszanak az elektromos csillagpetárdák, amikor megszűnnek a csillagrobbanások, amikor a feldobott hangulat keltéséhez kevésnek bizonyul a sokezer wattnyi közvilágítás. Amikor csak a bent gyújtott mécsesek melegítenek, amikor a remény lángja csak benn ég, s csak abban, akiben meggyulladt egyáltalán a belső tűz. Az ünnep napja ugyanis elmúlik, de a tartalma - ha van - meg kell, hogy maradjon - ha jól ünnepeltünk. Milyen volt az ünnep? Milyenek voltak ünnepeink?
Igen, igaz a felmérés, hogy kevesekben lobog a bizalomnak az a mécsese, amelyet nem a körülöttünk használt energiahordozók táplálnak. Kevesen alkalmasak arra, hogy akár egy éven át, nem hogy egy életen át, a szolgálatot válasszák. Milyen kár, hogy a minden blogok írói nem ezt látják a statisztikában, hanem a korlátlan lehetőséget. A szegények szétgurult perc-próbálkozásait, amire a tehetősségből éppen telik. Fogamzásgátlás, de csak egy hónapig, mert most annyira futja. Kinek és meddig? A tapsgépeknek, a percek emberkéinek, akik többségben vannak? Ők azok, akik a valóságnak ezt a spanyolfalakkal elkülönített, irányított bábvilágát választották, akik hosszútávra képtelenek berendezkedni. Akiknek ajtajain a hic et nunc dörömböl.
Az ő blog-juk a határidőnapló, a visszetérő többé-kevésbé irodalmasított kötőszavakkal, akik saját magukat is képesek kicsúfolni, pedig csak a szóhasználatban és a forintosított életszínvonalban különböznek. A görcsben maguk felé rándult kezűek, akik más felé nem tudnak nyújtani (ezért furcsa a feltevés, hogy ugyan már miért lenne valaki jó szolgáló, ha egész életében magát szolgálta).
Az én "megasztárjaim" ugyanis nap mint nap, újra elhatározva, egész évben - gyakorlatilag jeltelenül - ezt tették. A betegágy mellett, és mindenhol, ahol minden nap minden percében akarattal, talán önmaguk ellenére kellett szeretni, kötelező volt ember felettinek lenni. Az én évem hősei nem láthatók a bulvárlapokban, nem kerülnek a média "beférő" híreibe sem, mert kiszorította őket a többség, s lám itt is névtelenül szerepelnek, pedig ahogy Janikovszky Éva nagyszerűen mondta: egy életben egyszer mindenkinek kijár a taps. A dolog pikantériája, hogy az év másik felében ők is, a ma hírneves sztárjai is majd rájuk szorulnak, ha nem idén, akkor jövőre, mert ezt hozza az idő, és az én hőseim akkor is ott lesznek, akkor is kevesen lesznek, kevesebben, mint amennyire szükség lenne, mert aki dönt, annak még nincs rájuk közvetlen szüksége, de ő már előkészítette magának az összkomfortos hosszú haldoklás kellékeit, az "emberanyaggal" együtt.
Konzervatív vagy liberális bélyeggel ellátott törvényekben kell ma mindazt szabályozni, amit a szeretet egymaga megold. Azok pedig, akik az évi 365 napos elmeátalakításon dolgoznak - s mind sikeresebben, tudományosan megalapozva -, azok nem büntethetők, mert jó szakemberek, adott esetben a szakma kiválóságai. Cui prodest?
A blog - ha őszinte - szimpatikus műfaj. Tükröznie kell mindazt az értékváltozást, ami sokszor eggyel később, mint kívánatos lenne, de rendre és minden különösebb tehetség nélkül megjósolható, előre kikövetkeztethető. Miként ugyanis a blog elolvasás után az írás hitelvesztés nélkül már nem változtatható, úgy a sejtek élete is egy irányban halad és megfordíthatatlan. Antidemokratikus ez a folyamat és megszavaztathatatlan. Befolyásolhatjuk, talán lassíthatjuk, de meg nem fordíthatjuk, új irányt nem szabhatunk neki. Abszolút határértékre van kódolva. Vajon ezeknek és következményeiknek nem minden felett elsődlegességet élvezőnek, mindent felülbírálónak, elismertnek kellene lenniük, s nem elismerés illetné a valódi értékekért, a folyamat okozta rombolás kompenzálásáért tevőket? A legjobban jutalmazni az elnyomhatatlan abszolútok, minden évek és blogok névtelen sztárjait? Azokat, akik boldoggá tették az én évemet.
- DI -



2004. december 29., szerda 14:24


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület