Jn 1.1-18 Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

A János prológusról más többször is írtunk, és mindig a filozófikus mélységét, görögös eredetét és csodálatos tömör szépségét hangsúlyoztuk a valóság egy egészen eredeti és ihletett megközelítésén túl.
Teljesen természetes, hogy az aktuális élethelyzet mindig újraformálja, az Írás más-más részleteit emeli ki bennünk évente aszerint, hogy egészen hétköznapi gondolataink merrefelé fordulnak. Most - úgy érzem - az írás "alkalmazkodásáról", aktualitásváltozásáról, elevenségéről, egyszóval életéről kell beszélnem.

Ez az évvége is "gondoskodott arról", hogy a legmateriálisabb anyagi függőségek megerősítésével, "célzott" erőfelméréssel megelőzött érdekorientált erőfitogtatással, primitív provokációkkal próbálja meg bennünk elterelni a figyelmet a valóság fontosabb szeletei felől, hogy az ünnepeket a legszürkébb hétköznapok közé sodorja át.
A még eddig soha így ki nem világított városunkban kevés ilyen "hidegháborús", sötét karácsonyunk lehetett volna, mint az idei, ha hagynánk, hogy minden úgy történjen bennünk, ahogyan azt mások határozták el rólunk. Ellentétek, szándékosan kiélezett szélsőségek között kell átnavigálnunk, a már lassan megszokottnál lényegesen szűkebb lehetőségek között, miközben a választott csillagok többsége nem a betlehemi barlang felett áll.
Ugyanakkor mindenkiben él a vágy, hogy a valódi karácsonyt élhesse meg, hogy az ünnep tartalma őt emelje ki mindabból, ahová, mint kátyuba, útközben beleragadt. Érdekessége a helyzetnek, hogy mennél jobban különbözik az ideális, az ünnep valódi tartalmát hordozó karácsony a mesterségesen átformálttól, annál nagyobb, annál jobban érzékelhető feszültség keletkezik a prológus és a világ között. Addig nincs vagy alig érzékelhető az ellentét, amíg nem kényszerítik ki. Ahogyan viszont mélyül a szakadék a világnak szánt és annak valós állapota között, úgy emelkedik a János evangélium első sorainak hangereje bennünk, annál meszehangzóbbak a szavak, annál jobban szárnyal a tartalom, annál kevésbé lehet figyelmen kívül hagyni.
A nyolcadik mondattól erősödik bennünk a felismerés, hogy már az evangéliumban mennyire két különböző dologról ír az apostol, amikor olyan élesen választja szét Azt, aki a világba jött magától a világtól. Most kezdjük csak kapisgálni, hogy miért olyan fontos a sorrend, mennyire nem megfordítható: először a befogadás, aztán a hatalom, először a függetlenség, aztán a betöltöttség. A sorrendet mi nem tudjuk megváltoztatni, de éppen amiatt nem is szabadna, mert minden kor, a világ minden ál-birtokosának az az érdeke, hogy ne töltse el a Születés varázsa az emberek többségét.
Ezen a vélhetően nemcsak ember és ember között fennáló feszültségen túl sokkalta nagyobb hatalmak és erők vívják a küzdelmet a mi pitiáner szemétkedéseinken és őszinte odafordulásainkon túl, azokkal egyidőben, azok Patyomkin-falu díszletei mögött, kozmikus és még annál is nagyobb méretekben.
A tényeken és azok egyenes következményein semmiféle rossz szándék változtatni nem tud: nem megbontható, nem eliminálható, nem figyelmen kívül hagyható dolgokról szól a Karácsony. Csupán az emberi szíveket ürítheti ki az a szeretetlenség, mely az emberi önös érdeken kívül mást nem vesz figyelembe. A világba belépő Gyermek és mindenki más, aki ezt tolmácsolja, fontos, pénzben kifejezhető érdekeket sért, ezért ellenállásra talál. De milyen más visszajelzés is jelenthetné, hogy hol a sötétség, hogy hol a nem wattokban és lumenben mért világosság, hogy a csillag merre is világít, hogy merrefelé küldettünk?
- DI -