CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2018. május 24., csütörtök, Eszter, Eliza napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Az újra megválaszolt kérdés

Mt 24.37-44 Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!


Amikor kezdetről beszélünk, az mindig egyben jelenti valaminek (réginek) a lezárását és (újnak) a nyitását.
Az egyházi évek sorában ezzel a vasárnappal az "A" év kezdődik, ami egyben azt is jelenti, hogy egy nagyobb, hároméves liturgikus ciklust zárunk az evangéliumokban és egy új hároméves időszak kezdődik. Minden ilyen induláskor újra kell gondolnia a betűvetőnek, hogy vajon akar-e és főleg tud-e újat, mást, érdemlegeset mondani és írni a látszólag ugyanarról. Ha erről éppen a Biblia és az Újszövetség kapcsán gondolkodik, akkor több szempontból is át kell, hogy gondolja a lehetőségeket. Egyrészről a már írott és általa is bővített forrás és a valóság végtelensége bíztatja, hogy mennyi mindenre nem gondolt még. Másrészről viszont béníthatná a jogos gondolat, hogy mennyire nem könnyű úgy és azt elmondani, ami egyáltalán jogossá teszi, hogy megszólaljon Isten és ember dolgában. Hogy mindezt mai módon, adaptálva, de nem meghamisítva tegye.
Mielőtt azonban túlságosan belelovalná magát a saját fontosságába, arra kell gondolnia, hogy minden, amit tesz, azt Isten dicsőségére kell tennie és Isten kegyelméből az, ami. Ha pedig valami munkál benne, az az egy szól igazán hiábavalósága érzetének ellenében (1Kor 15.10). Így hát azért imádkozik, hogy minden, amit tesz, valóban Isten szándéka szerint való legyen, hogy megfelelő eszköz lehessen.
Nagyon közel van lelkiekben ez az állapot az Istennel való kapcsolatban ahhoz az adventhez, mely az aktív várakozás időszaka, a háromszoros, ha úgy tetszik négyszeres messiási megjelenés újabb etap-ja. Mielőtt emberünk nekivágna az út újabb szakaszának "leméri" az eddigi utat, példát és ellenpéldát vesz az elődöktől, miként az evangéliumi névsor is ezt sugallja. Összeveti rövid életének nehezen megszerzett törpe-ismereteit a mindenek tapasztalatával, kapcsolja, párosítja őket, miként az evangéliumban is kettőnként megjelennek. S ha végül úgy gondolja, hogy az erőfeszítés állapotbeli kötelessége, akkor segítséget kér, "felüti" a CD-t, ujjait a betűkre helyezi és egy halk fohász mellett lenyomja az első billentyűt.
Valamit ekkor ért meg az evangéliumok keletkezéséből, ami közölhetetlenül szép és gyötrelmes, ambivalens és egyértelmű, ami ő és mégis Valaki egészen Más.
Tevékeny, miközben állandó várakozásban él, pattanásig feszült, miközben teljesen nyugodt és felszabadult, ugyanakkor elzárná minden gondolatát, maradna is a Getcsemáné kertből elfutó Márkhoz hasonlóan, de meztelen. Nem azért várakozik, mert látni szeretné Krisztust, de azért, mert ismerni szeretné, mert a homályos helyett a jó objektív szinte karcosan grafikai, vonalszerűen hű, pontról pontra helyes teljes leképezését szeretné a magáénak mondani. A fényekhez és árnyékokhoz, vonalakhoz és tónusokhoz, fekete-fehérhez és színekhez szokott megismerésre gondol. Mikor már a fontosat megismerte, de neki a halk, a bocsánatkérően erőszakmentes bevillanás ismert, ha az soha nem is válhatott megszokottá. A mindent elsöprőre várakozik, a megkérdőjelezhetetlenre. Arra vágyik, hogy felesleges legyen. S most?
Most jó tudni, hogy van ház, s a háznak olyan ura, aki abban az órában szeretne ébren maradni talán éppen általa, amikor talán - őrségváltás idején - a legnehezebb.
- DI -



2004. november 26., péntek 18:13


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület