|
Ex libris - mik közül is?
A Soproni Könyvtár központi, Pócsi utcai épületében (volt zöldkeri v. Fáy A. Technikum épülete ) ex libris kiállítás látható.
Magát a szót három értelemben is használjuk.
Történeti értelemben a régi könyveket, kódexeket az olvasópolchoz rögzítő láncot nevezték így, így másodlagos értelemben az ezelőtt vagy ötven éve létező feliratos porcelánfigura ("Könyvet még neked sem adok kölcsön") ennek a hagyománynak a folytatója. A manapság használatos jelentést pedig az "Olyan sokszorosított, kisméretű grafikai alkotás, amely a könyv táblájának belső oldalára ragasztva a könyv tulajdonosát jelöli."
A hazánkban a XVI. századtól nyomon követhető hagyományt a kelet-európai államokban éppen az a szocialista berendezkedés látszott szétzúzni, amely pedig az "Olcsó könyvtárakkal" lehetővé tette a klasszikus irodalom könyvtárrá alakítását még a szegény családokban. Azt ne tessék megkérdezni, hogy olvasták-e a könyvtárnyi irodalmat, de megvolt - immáron természetesen ex libris nélkül. Ezzel együtt - éppen ennek a gyűjteményes kiállításnak az eredményeként is - leszögezhetjük, hogy a legtöbbször fametszet formájában sokszorosított ex libris nem ment ki teljesen a divatból. Éppen mint a történelem, melyet előre csinálnak, de visszafelé olvasnak, a múlt, a közelmúlt történéseinek egyik dokumentarista megőrzőjévé vált.
A kiállítás címe: A soproni ex-libris - Kiállítás Sterbenz Károly éa Kasichnitz József kisgrafikáiból, Dr. Semsey Andor magángyűjteményéből.
Kétszázon felüli ex-libris sorakozik a falakon, tudósítva nagy könyvgyűjteményekről és tulajdonosaikról, a kultúra (és a sznobizmus) utazó nagyköveteiről, az ambivalencia jegyében születő huszadik század belső csatározásairól.
Maga a műfaj ma is több alakban él tovább. Él maga az ex-libris nyomtatott-stilizált, babonásított és öntapadós formában - ha elgondoljuk, hogy a klasszikusok ma már nem támogatott megszerzéséért mennyire is kell a bukszájukba nyúlniok azoknak, akik ilyen könnyelmű, forintban közvetlenül alig kamatozó befektetésre gondolnak, akkor nem is sok a 60-80-100 forintos darabonkénti matrica-ár. Természetesen az ügyesebbje már maga is nyomtathat ilyet - egyénit és megismételhetőt.
De tovább élnek a logók és jelölő cetlik, melyek a digitális kultúra darabjait vannak hivatva megjelölni.
Gondoljuk csak el! Akkoriban - úgy általában - az ex-libris a mű egy kinyomtatott példányán emlékeztette a kézbe vevőjét arra, hogy van, akinél ez hiányozhat. Nem maga a mű, de ez az egy darabja, másolata. Ma éppen a könyvtári könyvek fémszálakkal, másodoldalankénti pecsételéssel védendők. Most vajon akkor, amikor a véd-és zárjegyek, vízjelek és fotógrafikai eljárásokkal biztosított szellemi termékek digitális formáinak feltörése szinte dicsőség, és nemhogy a példány, de az eredeti mű sincs biztonságban, amikor hamisítóműhelyek és spamok ezrei kínálják a hamis digitális ex-libriseket, vajon akkor most mi is az ex libris?
Arról nem is beszélve, hogy nem feledkezhetünk meg az ex-librisek alkotóiról, akik közül az egyik első éppen Albrecht Dürer volt.
- DI -
2004. október 25., hétfő 17:24
|
